Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Somos  Béla

Herczeg Ferenc-kalauz

Földesdy Gabriella könyve

Földesdy Gabriella Herczeg Ferenc-kalauz című könyve az Ünnepi Könyvhét egyik meglepetése volt. A pályaképet és a műveket bemutató szép kiállítású kötet a Kairosz Kiadó gondozásában, borítóján Feszty Masa festményével jelent meg.

Sorsszerű Földesdy Gabriella és Herczeg Ferenc találkozása. Herczeg a történelmi Magyarország egyik legdélibb városának, Versecnek a szülötte. Földesdy Gabriella családi gyökerei a Délvidékre nyúlnak vissza, mint ezt a korábbi, Egykoron Bácskában éltek című kötetéből tudhatjuk.

A színháztörténész szerző korábbi doktori disszertációja a Vígszínház első öt évtizedét tekintette át, így a drámaíró Herczeggel való találkozása magától értetődő, lévén Herczeg Ferenc egykor a Vígszínház házi szerzője. S hogy a Vígszínház mellett más színházak is milyen vehemenciával vitték színpadra az írófejedelem darabjait, azt érzékelteti az a több mint ezer színházi este is, amelyen a Nemzeti Színházban az ő műveit láthatták a nézők. (Az 1100 előadás, ha jól számolunk, négy teljes színházi évadot töltene ki.)

A könyv bevezetője és kifejtése a téma aktualitását bizonyítja. Valóban! A fél évszázadon keresztül ünnepelt, sokat szereplő Herczeg Ferenc élete utolsó évtizedét, majd az azt követő fél évszázadot a munkásságát illető méla elhallgatás vagy a tendenciózus lekicsinylés kísérte és övezte. A hozzá vezető kalauz – szándékában és megvalósultában – ezt az ellentmondást és zavart oldja fel.

A könyv műfaját a címe találóan jelöli: kalauz!  Nem a kritikusok szűkebb vagy tágabb körének szóló kis- vagy nagymonográfiát veszünk a kezünkbe a csaknem négyszáz oldalas könyvvel, hanem olyan alkotást, amely a még olvasó közönségnek ad segítséget, hogy a gazdag herczegi életműben eligazodjon, s megtalálja a kedvének, ízlésének megfelelő olvasnivalót. Földesdy stílusával is ezt a szándékot húzza alá, a műve a szakmai igényességet őrizve mellőzi a fölösleges tudományoskodást, stílusa az oldott, természetes beszédmóddal rokon.

Olvasói érdeklődésünket fokozza a művek bemutatását megelőző Rendhagyó életrajz című fejezet. A pályakezdés meghatározó lépése volt, hogy a német anyanyelvű fiatalember – aki anyanyelvén is jó prózát írt – úgy döntött, magyar író lesz. Első regénye „sajátos” körülmények között született. Egy 'lovagias' ügy miatt az e korban nem szokatlan párbajba keveredő fiatalember halálos sebet ejtett az ellenfelén. Az emiatt letöltendő váci fogházbüntetése idején írta a Singer és Wolfner Kiadó pályázati felhívására első – Fenn és lenn című – regényét.

Nem könnyű ezt a hatalmas méretű, sokszínű, többrétegű életművet és a hozzá kapcsolódó elemzéseket, recenziókat (stb.) áttekinteni, rendezni, súlyozni. A könyv szerzője kitűnően oldja meg ezt: sorra veszi a műveket, elhelyezi őket környezetükben, fölvázolja a cselekmény lényegét, mozgatóit, bemutatja a fontosabb szereplőket, a korabeli fogadtatás pro és kontra megnyilatkozásait, s hozzáfűzi, summázza önmaga értékítéletét. Szigorú és empatikus elemző, nem hallgatja el az írásművek előforduló gyöngéit, nem dicsér kritikátlanul, és nem feledkezik meg az értékek felmutatásról.

Az életmű egyes darabjaival a műfajok szerinti csoportosításban találkozunk. Legelőször a regényekkel. A társadalmi-szerelmi témájú regények után a magasabbra értékelt történelmi regényeket tárgyalja. Új megközelítésekkel, kritikus észrevételekkel gazdagítja a recenzensi véleményeket, máskor vitába száll az igazságtalan, felületes vagy elfogult bírálatokkal. A történelmi regényekről írottak olvasásra és újraolvasásra biztathatnak bennünket. E sorok írója számára is újraolvasandó tehát: a Pogányok, A hét sváb, Az élet kapuja és a Pro libertate. Ez utóbbiról írja Földesdy Gabriella: „Az írónak ez a legnagyobb szabású történelmi regénye. (...) A regény felépítésének gyengeségei ellenére tényanyaga valós alapokon nyugszik, és mint olvasmány is élvezetes (...) Alkalmas arra, hogy középiskolás diákok történelmi tanulmányaikat kiegészítsék vele. De érdemes a mai felnőtteknek is (újra)olvasni, mert szívet-lelket melengető az a jól felfogott hazafiság, amit egy bánáti sváb családból származó, magyarrá lett író tud nekünk mondani Rákócziról, akinek alakja, önzetlensége, önfeláldozása nemzetéért soha el  nem homályosul előttünk.”

A drámaíró világába az 1902-es Ocskay brigadérossal vezet kalauzunk. A téma ismert az olvasók és a nézők előtt, Jókai is feldolgozta a Szeretve mind a vérpadig című regényében. A történet alkalmat ad az írónak, hogy sajátos egyéni interpretációt és motivációt teremtsen a tragikus sorsú Ocskay tettei és végzete köré. Az Ocskay brigadéros érdekessége, hogy Herczegnek ez a legtöbbet vitatott színpadi műve. (A huszadik századi magyar színházak világában otthonosan mozgó szerző segítségével – e darab kapcsán is – bepillanthatunk a „két szomszédvár”, a Nemzeti és a Víg ekkori viszonyára két színművésznőnek – Jászai Marinak és Csillag Teréznek – az egyik színházból a másikba való átszerződése kapcsán.)

A mintegy negyven színpadi műve között a Konstantinápoly 1453-as ostromáról és elestéről szóló Bizánc „a legjobbnak ítélt színdarabja az írónak. A két háború között iskolai tananyag volt, a hármas egység alkalmazását rajta mutatták be a tankönyvek.” Várkonyi Nándor szerint „a Bizáncban sikerült egyetlen cselekménybe foglalnia a hanyatló korok drámáját”. A dráma 1904-es ősbemutatóján Jászai Mari kedvenc szerepeként játszotta Iréne császárnét. Történelmi drámáiban, színműveiben sok ismerős történelmi személyiséggel találkozhatunk, így Hunyadi Lászlóval, Széchenyivel, Petőfivel, Dérynével, Zrínyi Ilonával, Szendrey Júliával stb.

Járt-e Cecile a Török utcában?” – ezzel a kérdéssel voltak tele a színházi lapok a Kék róka című Herczeg darab bemutatása előtt. A Kék róka – mint olvashatjuk – „az író legismertebb és legsikeresebb színműve. A színházak előszeretettel mutatják be, mert a kasszasiker mindig jól jön nekik. A Kék róka tette fel a koronát Herczeg írói működésére, amikor már sikeres és elismert író volt, népszerűsége csúcsán megérkezett a színházi százas széria időszakához. A legtöbb legenda és anekdota is ehhez a színműhöz kapcsolódik.

Herczeg Ferenc drámaírói munkásságának bemutatásával együtt könyvünk írója színháztörténeti adalékokkal is meglepi és megajándékozza olvasóit. Sok darab esetében a premier időpontját, a rendezőt, a főszereplőket, az ősbemutató kritikai fogadtatását is prezentálja.

A regényíró és drámaíró mellett a novellista, a tanulmányíró, a sci-fi-szerző és a meseíró Herczeg Ferenccel is megismerkedhetünk e róla szóló könyvben. Láthatjuk a szerkesztőt is, aki mintegy fél évszázadon keresztül szerkesztette az Új Idők című folyóiratot, s néhány évig a Magyar Figyelőt. Ezen folyóiratok kapcsán bepillanthatunk publicisztikájába. Az író életútjára a Várhegy, a Gótikus ház és a (poszthumusz) Hűvösvölgy című köteteiben tekintett vissza.

Az életmű egészét a bemutató alkotásokat jól szerkesztett keretbe foglalják az indító Rendhagyó életrajz (a 23. és a 49. oldal között) és az imént említett két utolsó fejezet, az Emlékezések és a Publicisztika – Új Idők – Magyar Figyelő (a 337. és a 377. oldal közötti) szövegegységei. A könyv így változik életregénnyé, melyben többszörös tükörben látjuk Herczeg Ferenc életét. Az első tükör az adatszerű, tényeket soroló objektív életrajz, a második az író szubjektumán át, emlékeiben megjelenő események megjelenítése, s a harmadik a tárgyilagos, a tárgyszerűséget megjelenítő kritikusi, recenzensi, életrajz-írói, olvasói attitűd.

Ha a Kalauzban bemutatott és elemzett több száz alkotást (regényt, novellát, drámát, tanulmányt stb.) tekintjük, ahol ezernyi élettel, sorssal, szereplővel  találkozhatunk, akkor az említett „tükrök” újabb tükrökkel gazdagodnak, eszerint az is lehetne Földesdy Gabriella könyvének a címe, hogy egy életben ezernyi élet.

Összegzésül elmondható, hogy Földesdy Gabriella Herczeg Ferenc-kalauza, e szépirodalmi (esszé) stíluserényeket hordozó, tárgyszerű, információkban gazdag könyv hézagpótló alkotás. Elgondolkoztatja – vitára vagy egyetértésre késztetheti – az irodalomszeretőket, azokat is, akik hivatásszerűen alkotnak az írókról, a könyvekről értékítéleteket. Az olvasókat segíti, hogy eldöntsék, melyik Herczeg- könyvet  keressék a könyvespolcon (a könyvtárban? A könyvesboltban?). Egy-egy rendező vagy színigazgató – meglehet – fontolóra veszi, melyik Herczeg-darabról törölje le a port, s tűzze újra műsorára.

(FÖLDESDY Gabriella: Herczeg Ferenc-kalauz. Bp., Kairosz K., 2016, 387 p. 8 t.)

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©