Földesdy Gabriella Herczeg
Ferenc-kalauz című könyve az Ünnepi
Könyvhét egyik meglepetése volt. A
pályaképet és a műveket bemutató
szép kiállítású kötet a Kairosz
Kiadó gondozásában, borítóján
Feszty Masa festményével jelent meg.
Sorsszerű Földesdy Gabriella és Herczeg Ferenc
találkozása. Herczeg a történelmi
Magyarország egyik legdélibb városának,
Versecnek a szülötte. Földesdy Gabriella családi
gyökerei a Délvidékre nyúlnak vissza, mint
ezt a korábbi, Egykoron
Bácskában éltek című
kötetéből tudhatjuk.
A színháztörténész szerző
korábbi doktori disszertációja a
Vígszínház első öt évtizedét
tekintette át, így a drámaíró
Herczeggel való találkozása magától
értetődő, lévén Herczeg Ferenc egykor a
Vígszínház házi szerzője. S hogy a
Vígszínház mellett más
színházak is milyen vehemenciával vitték
színpadra az írófejedelem darabjait, azt
érzékelteti az a több mint ezer
színházi este is, amelyen a Nemzeti
Színházban az ő műveit láthatták a
nézők. (Az 1100 előadás, ha jól számolunk,
négy teljes színházi évadot töltene
ki.)
A könyv bevezetője és kifejtése a téma
aktualitását bizonyítja. Valóban! A
fél évszázadon keresztül ünnepelt, sokat
szereplő Herczeg Ferenc élete utolsó
évtizedét, majd az azt követő fél
évszázadot a munkásságát illető
méla elhallgatás vagy a tendenciózus
lekicsinylés kísérte és övezte. A
hozzá vezető kalauz
– szándékában és
megvalósultában – ezt az ellentmondást
és zavart oldja fel.
A könyv műfaját a címe találóan
jelöli: kalauz!
Nem a kritikusok szűkebb vagy tágabb körének
szóló kis- vagy nagymonográfiát
veszünk a kezünkbe a csaknem négyszáz oldalas
könyvvel, hanem olyan alkotást, amely a még
olvasó közönségnek ad segítséget,
hogy a gazdag herczegi életműben eligazodjon, s
megtalálja a kedvének, ízlésének
megfelelő olvasnivalót. Földesdy stílusával
is ezt a szándékot húzza alá, a műve a
szakmai igényességet őrizve mellőzi a
fölösleges tudományoskodást, stílusa az
oldott, természetes beszédmóddal rokon.
Olvasói érdeklődésünket fokozza a művek
bemutatását megelőző Rendhagyó
életrajz című fejezet. A pályakezdés
meghatározó lépése volt, hogy a
német anyanyelvű fiatalember – aki anyanyelvén is
jó prózát írt – úgy
döntött, magyar író lesz. Első regénye
„sajátos” körülmények
között született. Egy 'lovagias' ügy miatt az e
korban nem szokatlan párbajba keveredő fiatalember
halálos sebet ejtett az ellenfelén. Az emiatt
letöltendő váci fogházbüntetése
idején írta a Singer és Wolfner Kiadó
pályázati felhívására első – Fenn és lenn című
– regényét.
Nem könnyű ezt a hatalmas méretű, sokszínű,
többrétegű életművet és a hozzá
kapcsolódó elemzéseket, recenziókat (stb.)
áttekinteni, rendezni, súlyozni. A könyv szerzője
kitűnően oldja meg ezt: sorra veszi a műveket, elhelyezi őket
környezetükben, fölvázolja a cselekmény
lényegét, mozgatóit, bemutatja a fontosabb
szereplőket, a korabeli fogadtatás pro és kontra
megnyilatkozásait, s hozzáfűzi, summázza
önmaga értékítéletét.
Szigorú és empatikus elemző, nem hallgatja el az
írásművek előforduló gyöngéit, nem
dicsér kritikátlanul, és nem feledkezik meg az
értékek felmutatásról.
Az életmű egyes darabjaival a műfajok szerinti
csoportosításban találkozunk. Legelőször a
regényekkel. A társadalmi-szerelmi
témájú regények után a magasabbra
értékelt történelmi regényeket
tárgyalja. Új megközelítésekkel,
kritikus észrevételekkel gazdagítja a recenzensi
véleményeket, máskor vitába száll az
igazságtalan, felületes vagy elfogult
bírálatokkal. A történelmi regényekről
írottak olvasásra és újraolvasásra
biztathatnak bennünket. E sorok írója
számára is újraolvasandó
tehát: a Pogányok,
A hét sváb, Az élet kapuja és a Pro libertate. Ez
utóbbiról írja Földesdy Gabriella: „Az írónak ez a legnagyobb
szabású történelmi regénye. (...) A
regény felépítésének
gyengeségei ellenére tényanyaga valós
alapokon nyugszik, és mint olvasmány is élvezetes
(...) Alkalmas arra, hogy középiskolás diákok
történelmi tanulmányaikat
kiegészítsék vele. De érdemes a mai
felnőtteknek is (újra)olvasni, mert szívet-lelket
melengető az a jól felfogott hazafiság, amit egy
bánáti sváb családból
származó, magyarrá lett író tud
nekünk mondani Rákócziról, akinek alakja,
önzetlensége, önfeláldozása
nemzetéért soha el nem homályosul
előttünk.”
A drámaíró világába az 1902-es Ocskay brigadérossal vezet
kalauzunk. A téma ismert az olvasók és a
nézők előtt, Jókai is feldolgozta a Szeretve mind a
vérpadig című regényében. A
történet alkalmat ad az írónak, hogy
sajátos egyéni interpretációt és
motivációt teremtsen a tragikus sorsú Ocskay
tettei és végzete köré. Az Ocskay brigadéros
érdekessége, hogy Herczegnek ez a legtöbbet vitatott
színpadi műve. (A huszadik századi magyar
színházak világában otthonosan mozgó
szerző segítségével – e darab kapcsán
is – bepillanthatunk a „két
szomszédvár”, a Nemzeti és a Víg
ekkori viszonyára két színművésznőnek
– Jászai Marinak és Csillag Teréznek –
az egyik színházból a másikba való
átszerződése kapcsán.)
A mintegy negyven színpadi műve között a
Konstantinápoly 1453-as ostromáról és
elestéről szóló Bizánc
„a legjobbnak ítélt színdarabja az
írónak. A két háború
között iskolai tananyag volt, a hármas egység
alkalmazását rajta mutatták be a tankönyvek.”
Várkonyi Nándor szerint „a Bizáncban sikerült egyetlen
cselekménybe foglalnia a hanyatló korok
drámáját”. A dráma 1904-es
ősbemutatóján Jászai Mari kedvenc
szerepeként játszotta Iréne
császárnét. Történelmi
drámáiban, színműveiben sok ismerős
történelmi személyiséggel
találkozhatunk, így Hunyadi Lászlóval,
Széchenyivel, Petőfivel, Dérynével, Zrínyi
Ilonával, Szendrey Júliával stb.
„Járt-e Cecile a
Török utcában?” – ezzel a
kérdéssel voltak tele a színházi lapok a
Kék róka című Herczeg darab bemutatása
előtt. A Kék róka – mint olvashatjuk – „az író legismertebb
és legsikeresebb színműve. A színházak
előszeretettel mutatják be, mert a kasszasiker mindig jól
jön nekik. A Kék róka tette fel a koronát
Herczeg írói működésére, amikor
már sikeres és elismert író volt,
népszerűsége csúcsán megérkezett a
színházi százas széria időszakához.
A legtöbb legenda és anekdota is ehhez a
színműhöz kapcsolódik.”
Herczeg Ferenc drámaírói
munkásságának bemutatásával
együtt könyvünk írója
színháztörténeti adalékokkal is
meglepi és megajándékozza olvasóit. Sok
darab esetében a premier időpontját, a rendezőt, a
főszereplőket, az ősbemutató kritikai fogadtatását
is prezentálja.
A regényíró és
drámaíró mellett a novellista, a
tanulmányíró, a sci-fi-szerző és a
meseíró Herczeg Ferenccel is megismerkedhetünk e
róla szóló könyvben. Láthatjuk a
szerkesztőt is, aki mintegy fél évszázadon
keresztül szerkesztette az Új
Idők című folyóiratot, s néhány
évig a Magyar Figyelőt.
Ezen folyóiratok kapcsán bepillanthatunk
publicisztikájába. Az író
életútjára a Várhegy,
a Gótikus ház és a
(poszthumusz) Hűvösvölgy
című köteteiben tekintett vissza.
Az életmű egészét a bemutató
alkotásokat jól szerkesztett keretbe foglalják az
indító Rendhagyó
életrajz (a 23. és a 49. oldal között)
és az imént említett két utolsó
fejezet, az Emlékezések
és a Publicisztika –
Új Idők – Magyar Figyelő (a 337. és a 377.
oldal közötti) szövegegységei. A könyv
így változik életregénnyé, melyben
többszörös tükörben látjuk Herczeg
Ferenc életét. Az első tükör az adatszerű,
tényeket soroló objektív életrajz, a
második az író szubjektumán át,
emlékeiben megjelenő események
megjelenítése, s a harmadik a tárgyilagos, a
tárgyszerűséget megjelenítő kritikusi, recenzensi,
életrajz-írói, olvasói attitűd.
Ha a Kalauzban
bemutatott és elemzett több száz alkotást
(regényt, novellát, drámát,
tanulmányt stb.) tekintjük, ahol ezernyi élettel,
sorssal, szereplővel találkozhatunk, akkor az
említett „tükrök” újabb
tükrökkel gazdagodnak, eszerint az is lehetne Földesdy
Gabriella könyvének a címe, hogy egy életben ezernyi élet.
Összegzésül elmondható, hogy Földesdy
Gabriella Herczeg Ferenc-kalauza,
e szépirodalmi (esszé) stíluserényeket
hordozó, tárgyszerű, információkban gazdag
könyv hézagpótló alkotás.
Elgondolkoztatja – vitára vagy egyetértésre
késztetheti – az irodalomszeretőket, azokat is, akik
hivatásszerűen alkotnak az írókról, a
könyvekről értékítéleteket. Az
olvasókat segíti, hogy eldöntsék, melyik
Herczeg- könyvet keressék a könyvespolcon (a
könyvtárban? A könyvesboltban?). Egy-egy rendező vagy
színigazgató – meglehet – fontolóra
veszi, melyik Herczeg-darabról törölje le a port, s
tűzze újra műsorára.
(FÖLDESDY Gabriella: Herczeg
Ferenc-kalauz. Bp., Kairosz K., 2016, 387 p. 8 t.)
♣ ♣
♣