Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Kanizsa József

Tükör

Vízvári József novellái

Levélbontáskor különös fekete borítójú könyv simult a kezembe, kicsit rideg volt, de a cím felvillanyozta az érdeklődésem. TÜKÖR, a fél arc… és Vízvári József. Hátoldalán egy rövid ismertető.

A könyvet a kezemben tartva megmagyarázhatatlan furcsa érzés fogott el. Ugyanakkor a belső tartásomból eredő „zalai büszkeség vasszigora” mellett egy kis mosoly ült az arcomra, szám szélére. Szemem is felcsillant… Nocsak, Vízvári József (Pipás) beváltotta az ígéretét, amit a Krúdy Körben a tagsági igazolvány átvételekor tett?!

Lám, ez a fiatalember, akit csak újságíróként ismertem, és főleg az Interneten olvastam az írásait, most egy kész könyvvel lepett meg. Egy kisváros élettörténeteiből, élethelyzeteiből, a múltból és a jelenből tart elém, elénk „tükörképet” az ott élő, igaz zalai emberek megélt, átélt „kis városi magyar valós emberi sors” alakulásaiból ad ízelítőt, helyzetjelentést, diagnózist, mutat TÜKRÖT. Én, aki annyiszor megéltem, amikor Budapestre kerültem a sok megjegyzést, hogy „…a sötét Zalából származol? Tényleg ott olyan sötétek, elmaradottak ez emberek?” Pedig már abban az időben is voltak ismert irodalmárok, képzőművészek, politikusok, akik Zalából kerültek ki, s jelenleg is sokan vagyunk, akik letettünk már ezt, azt a magyar irodalom, a kultúra asztalára.

Vissza a könyvhöz. A „sötéttől” eltávolodva, a TÜKÖR-nek is sok jelentősége van. Itt az „élet-tükör” mutatja meg e kis városban élő lakosok „tükör-arcát”, „tükör-életét”, egy kicsit a múlt és jelen társadalmi élete „valós-arcát, tükörképét” kapjuk meg. Vízvári József húsz novellája és egy verse szépirodalmi eszközökkel kerültek e száztíz oldalas kötetbe. A jövőre gondol, hogy ezek az élethelyzetek, átélt sorsok írásban fennmaradjanak, ismerjék meg az utódok, az unokák. Ez a kötet nem kitalált író fantáziát mutat be, hanem valós helyzeteket az írói lehetőségek keretein belül, hogy ne kerüljenek a feledés homályába. Nem szabad elmenni mellettük, mint ahogy napjainkban egy összeesett ember mellett, ahogy szemrebbenés nélkül elmennek a járókelők.

Vízvári József nagyon aprólékosan írja meg az emberi életek szituációit, akár már az első novella, „A bokszbajnok tévedése” címűben. Egy jó képességű sportoló tűnt el, mert iyen a nagybetűs ÉLET, soha nem lehet tudni, hogy kinek az élete milyen „tükör” mögé rejtett. Eltűnik, elkerül a „süllyesztőbe”. Az egyszerű ember, aki szociális intézetbe kerül, s ott még szerencséje is van, mert a vezető nagybetűs EMBER, mellé áll és megszépíti az intézetbe beadott lakó életét. Vagy a másik véglet, amelyik az utcán, a megszokott padon álmodik szebb, boldogabb életről madárcsicsergés, madárének közben, ahol ki van téve mindenféle zaklatásnak. (Hajléktalan álmok!)  Micsoda életet kellett megélni a kitelepítetteknek is, ezt akik átélték, soha nem felejtik el, mint ahogy a kilencvenen túl lévő Magdika sem tud felejteni. Különösen megható a „Néma szegénység” című írás, nekem is elszorult a szívem: „…Nem akarta, hogy bárki is a szemében nézzen. Nem akart semmit sem elfogadni. Egy pillanatra sem. Nem akarta, hogy lássák, semmit sem akart, csak egy kis kenyeret…” Ez a mélyszegénység lesújtó jelenséggé vált, s ami egy huszonegyedik században élő fiatalasszonnyal is megtörténik, egy gyermeket, kislányt nevelő anyukával…

A „Különös sportélmény”-ben leírt esemény is valós, nekem is van ilyen rossz emlékű élményem. A szerző mert nyúlni a mai „társadalmi helyzetjelentéshez, hangulathoz” is. Mindehhez az „újságírói emberközelség” ad alapot, a napi téma „az utcán hever”, vagyis mindennap átéli a mai magyar nép. De lehet a mese nyelvezetéhez is nyúlni, mint Mátyás korában. Álom és valóság, TÜKÖR!

Sajnos, minden történetet nem mutathatok be, mégis a zárásként közkinccsé tett írást is még figyelmébe ajánlom a kedves Olvasónak. Az írásban szereplő személy, író, volt hadifogoly írásait én is olvastam, megérdemli, hogy Vízvári József róla is tegyen említést a „Hitet adni, hittel élni! Rózsás János (1926–2012)” című írásban. Rózsás János Nagykanizsa Díszpolgára volt. Ő is „megélte az Élet Poklát”, értékes írásokat hagyott az utókor számára. Hihetetlen hittel, akarattal élt. Vízvári Józsefnek adott utolsó nyilatkozatából idézek két sort: „Köszönöm a jó Istennek, hogy megélhettem a 86 évet… Még ma is napi több órát dolgozom, használva a szövegszerkesztőt… Még most is minden érdekel. A filozófia, a pszichológia, az orvostudomány is. Sokáig behatóan foglalkoztam a buddhizmussal is…” Tőle is tanulhatunk jövőt építeni, jövőt remélni, és legjobb tudásunkat hátrahagyni az utókornak.

Vízvári József TÜKÖR című első könyve azonnal kiolvasható. Őszinte, igaz zalai szívvel tudom ajánlani a kedves Olvasónak. Minden szava igaz, mindenkit megérint, lebilincsel, hitet ad, kinyitja a szív tükrét, és láttat, igazi tükörképet ad…

(Vízvári József: Tükör. Novellák. K.: Takács László Irodalmi Kör, Nagykanizsa, 2016, 112 p.)


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©