Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Kutasi Horváth Katalin

Őszinte búcsú

Most ez komoly? Vége? Annyira vártam! Tényleg elballagtok? De hisz totálisan éretlenek vagytok! Ti is érzitek, mi meg főleg! Nem is tudom, mit csinálunk veletek az érettségin! Még mindig képtelenek vagytok bárhova pontosan odaérni, még ahová szeretnétek, oda se, hát még ahová csak muszáj, de mondjuk egyáltalán nem tartjátok fontosnak… Márpedig az iskolát például csak kötelező rossznak gondoltátok, ahol csak állandóan megzavarunk a jóval fontosabb kis dolgaitokban! Igaziból az első pillanattól fogva csak bosszúságnak éreztétek jelenlétünket… Több mint húsz év után épp nálatok valósult meg az egyik rémálmom, ami még pályakezdőként gyötört. Fátylat rá! Majd megtudjátok, milyen gyöngy életetek volt, illetve lett volna itt, persze, ha jártatok volna rendesen!

Az első évben bujkáltam eleget a kollégáim elől, nem akartam hallani, hogy „esetleg” panaszkodnak rátok. Azért elég nagy volt az esély… Hangosak voltatok, nemigen érdekelt benneteket semmi. Általában még nektek állt feljebb. Nem meguntátok a dolgokat, hanem eleve esélyt sem adtatok arra, hogy felkeltsük bármivel is a figyelmeteket. Redőnyeffektus. Elzárkóztatok előlünk a magatok világába, s ott szerintetek az ég világon semmi keresnivalónk nem lehetett. Aztán lassan mintha alkalmazkodtunk  volna egymáshoz. Igaz, mi azért lényegesen többet idomultunk hozzátok, mint ti hozzánk. Egyre többen, egyre hosszabban figyeltetek, bár kezdetben ezt lepleztétek egymás elől… Aztán nem piszkáltátok az érdeklődése miatt a másikat, már nem volt ciki, s nem is akadályoztátok a figyelmében. Tudomásul vettétek, elfogadtátok, legfeljebb kiiktattátok néhányan magatokat, s csak testben voltatok jelen. Szinte éreztem a békepipa füstjét! Ja! Az valóságos volt. Kijárkáltatok bagózni, a szag meg beférkőzött a ruhátokba. Azt hittétek, a mentolos rágó mindent elnyom. Rájöttetek, hogy tessék-lássék betartva a legszükségesebbeket, viszonylag élhető, legalábbis túlélhető ez a négy év. Azért volt, aki hosszabbításra játszott… Tudjátok, mit? Túlságosan is megszerettelek benneteket a disznóságaitokkal, linkségetekkel együtt, vagyis inkább azok ellenére. A csudába! Meg sem érdemlitek, de azt hiszem, hiányozni fogtok! A zsivány mosolyotok, az éles nyelvetek, a pimaszságotok.

Hogy eljönnétek hozzám szerenádozni? Azt azért inkább ne! Hogy most énekeltek nekem? Milyen remek ötlet!


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©