Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Tárkányi Imre

Ballada a hunyászkodókról

Baranyi Ferenc versei

Baranyi Ferenc legújabb verseskötete ismét a közéleti költőt idézi az olvasók elé. Ballada a hunyászkodókról címet viselő új könyve jelzi a költő egyéniségét, meg nem alkuvó világlátását – már ami a kötet első részében megfogalmazott költeményeinek gondolatát illeti. Saját magát inkább „közszolgálati költőnek” szereti mondani, és valóban, verseit olvasva érezhető, hogy szolgálni igyekszik a mai zavaros világ emberét. Jobbító szándéka kiderül verseinek minden sorából, amelyek sokszor keményen megfogalmazott vélemények. Bátran és keményen szól első versének néhány sora: „Hiába szólnak újra rám: kuss! / el nem némíthat félelem.” (Armut macht frei – kb. A szegénység szabaddá tesz – a szerk.). Keményen cáfolja Illyés Gyula egykori mondatát, amely „részleges” becsületre int az életben maradás érdekében: „Hiányos becsülettel / ne számíts / becsülésre”, mert „most becstelenek / tobzódnak mindenütt.” (Részlegesen se) A Szó, szó, szó c. szonett figyelmeztet az  elhangzott szavak „értelmére”, melyet a kormány és a képviselők mondanak, mert „nem azt közlik, amit jelentenek”. A Kincsnek látszhat c. vers az újból felmagasztalt egykori „kacat” feltűnésére figyelmeztet. Mi a teendőjük a vezetőknek? – kérdi. És ironikusan válaszol: „Megvezetni kell a tömeget”, hiszen „A gyávánál nincs jobb alattvaló”. (Fejedelmek figyelmébe) A villoni balladákat idézi ebben a versében, amelynek végén így fogalmaz: „Herceg, tartós csak úgy lehet hatalmad… / ha földbe döngölöd, kik mást akarnak”.

A kötet címét adó vers a köpönyegforgatókat ostorozza, mert „Ki váltva pártol oda-vissza: / két szék közt pad alá esik”.

Baranyi Ferenc nem kíméli a talpnyalókat, a szorgalmas „ebeket”. Végső következtetése ismét keményen szól: „Ti nem is vagytok / igazán ebek. / Birkáknak mondanálak / inkább titeket.” (Ebsors) A keserűség hangja csendül ki a Ne hagyja az Isten c. költemény utolsó „kéréséből”: „én már az Úristent csak arra kérem: / ne hagyja, hogy megutáljam a népem”. A mai versek többségéről így ír: „A mai versek ama része, / mely túlnyomónak mondható, / nem alkalmas feltüzelésre – / csak eltüzelésre való.” (Tempora mutantur. – Tempora mutantur et nos mutamur in illis: Az idők változnak és mi változunk velük. – A szerk.)

Baranyi Ferenc tagadja, hogy népünket a balsors üldözi: „Ne ámítsuk magunkat. / Saját balfácánságunk  karma tép” – így kezdi a Magyarok c. versét, és felteszi a kérdést: „ezért volt annyi áldozat? EZÉRT?”

Az Én menjek el c. versben elmondja, hogy nem hagyhatja el a pilisi dolinákat (dolina – kisebb-nagyobb, tál alakú mélyedés a mészkőhegységek fennsíkjain – a Szerk), a nyáregyházi akácerdőt, a Vizafogó-part békés pecásait. „Ezért (is) kell maradnom” – jelenti ki, és érezzük, hogy őszintén gondolja, és hogy ismét szívünkből szól.

Vitriolos tollal ábrázolja a rossz költőt, aki politikai pályára lépve, alázza társait. (Megindító?) Megbocsát az ellene vétkezőknek, mert növelik az önbecsülését. (Kitüntető) Baranyi Ferenc vallja,  hogy „A dalnak, a dalnak, a dalnak / kell élnie legtovább”, mert „A világ szíve / szakad meg, ha a dal / abbamarad.” (Itt maradunk)

A kötetben megtaláljuk a líra hangját is Baranyi Ferenc emlékező verseiben. Ezek a költemények szerelemről, itáliai tájakról,  felejthetetlen asszonyokról, leányokról szólnak. Aztán egy rezignált, belenyugvó versben már szinte a búcsúzás hangját is felfedezhetjük, mert „A mór mehet. / Megtette kötelességét.” (A mór mehet)

A kötet végén az Isteni pokol c. oratórium „szólal meg”, amely Dante Pokol  c. canticájának Francescáról és Paolo Malatestáról szóló történetét idézi, a tragikus szerelem meséjét, amely elénk tárja a szerelem szépségét, a „földi lét legszebb csodáját”.

A karcsú kötet sokszínűségével, őszinte és bátor gondolataival vagy lírai hangjával igaz örömet szerez az olvasóknak, Baranyi Ferenc híveinek.

(Baranyi Ferenc: Ballada  a hunyászkodókról. Versek. Új-Könyvbarát Kft., 2015, 72 p.)

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©