Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

FÓRUM

Mészáros Márton

Így lettem díjalapító

(Az Arany Medál-díjról)

Hol lehet, hol érdemes kezdeni egy ilyen történetet? Talán ott illene, hogy a negyedik születésnapomon úgy gondoltam, megértem arra, hogy féltve vágyott ajándékot kérjek édesanyámtól: három piros bársonypárnát. Hogy miért, tehetik fel értetlenkedve a kérdést. Hogy a koronának, az országalmának és a jogarnak legyen helye a szobában. A koronázó eszközök beszerzése csak részben valósult meg: a jogar és az alma elhalványult a listán, azon pedig túltettem magamat, hogy igazi koronám nem lehet, mert csak menyasszonyi fejdíszre, tiarára van kereslet. Így a házi, országló, beavató és halotti korona helyett beértem néhány játékkoronával.

Talán ekkoriban kezdődtek a „bajok”. Esti mesét igénylő kisgyermekkorban például kevesebbszer hallgattam mesét, mint ahányszor például a Madárlexikon szócikkeit: anyukámtól mindig azt kértem, hogy ornitológiával foglalkozó könyvekből olvasson fel nekem elalvás előtt. Így történt az, hogy előbb ismerkedtem meg a lappantyúval, a nagy lilikkel, s így tudtam első hallásra azonosítani egy hím réti pityer kissé monoton nászrepülés közbeni énekét balatongyöröki barátunk kertjében. Később megszállottan állítgattam össze nyomtatott és újságokból kivágott képekből néhány sorral ellátott összefűzött füzetecskéket – különböző témakörök szerint.

Korán kialakult a hagyományos kultúra iránti érdeklődésem is. Minden a könyvekkel kezdődött, az olvasás azóta is alapvető örömforrás. Következett aztán a film, a színház, a fotó iránti szeretet. És természetesen a zene iránti csodálat is, s azért beszélek csodálatról, mert botfülűként igazán tudom csodálni a zeneművelőket. Mivel már egészen kicsiny gyermekkoromban ráálltam az újságírás és a kultúraszeretet pályájára, nem volt számomra kérdés, hogy közvéleményt kell kutatnom. Mi sem hasznosabb és szórakoztatóbb annál, ha másokat térképezhetünk fel, ha mélységeikbe áshatunk le. Periodika címmel indítottam el egy házi szerkesztésű, igencsak „korlátozott példányszámú” lapot, amiben, ahogyan az alcímben is jeleztem, elsődlegesen a kultúra tárgykörbe sorolható írások és játékos feladatok kaptak helyet. Nyugállományú honvédezredes és hadtörténeti író barátom, Földi Pali bácsi volt az első, aki dicsérte a szárnypróbálgatást: méltatta a témákat, a szerkesztési elvet, a képi illusztrációt, s azt javasolta, a kezdeményezés ne maradjon l'art pour l'art cselekvés, vonjak be másokat is a munkába, és ne csak családi berkekben terjesszem.

Nem sokkal később az univerzalitás jegyében megszületett bennem az Arany Medál-díj ötlete, a közönségelismerésre nem csak az egyszemélyes lapom olvasói, hanem az internetezők is szavazhattak. Ugyanis 2009-től már az interneten jelentkeztem hírblogommal, így jelentősen megnőtt a díjra szavazók aránya.

Az első díjazottak éves késéssel vették át az elismeréseket. Azokat a közönségdíjakat, amelyeket – lássuk be – csupán néhány száz ember szavazott meg nekik. 1929-ben az első Oscar-díj is döcögős volt: mindössze tizenöt perces volt az egész gála.

Lévén független, non-profit közönségdíjról van szó az Arany Medál-díj esetében, soha nem kaptam anyagi támogatást. Volt díjátadó nívós Duna-parti étteremben is, de az ideális helyszínt a hetedik kerületi Bethlen Téri Színház személyében találtam meg. Az idei év a harmadik, amikor Szögi Csaba igazgató úr felajánlásából itt tarthattam a díjátadó sajtóeseményt. Az utóbbi években Juhász Anna kiváló irodalmi szervező a háziasszonya az ünnepségnek, ahol törekszünk arra, hogy mind a hat kategória győztese egyszerre vegye át az elismerést.

Nyilvánvaló, hogy minőségileg nem ér többet az Arany Medál-közönségdíj, mint egy szakmai elismerés. Mégis öröm látni, hogy valóban örülnek az elismerésnek az ország legkiválóbbjai. Mert a Nemzet Színészein – Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Molnár Piroska – kívül például sem Bálint Andrásnak, sem Gálffi Lászlónak, vagy a 2015-ös év életműdíjasának, Bánsági Ildikónak sem derogált átvenni az elismerést.

Olyasvalaki számára, aki nyomon követi a kultúra különböző jelenségeit, különösen nagy figyelmet fordítva az irodalomra, a filmművészetre és a színházra, igazán kedves feladat kiírni minden év végén az egy hónapig tartó szavazást, majd segítőm társaságában összeszámolni a közel ötvenezerre duzzadt szavazatáradatot. Az elismerés iránti vágy ősidők óta ösztönös emberi tulajdonság. Ez sarkall minket nagyobb és jobb teljesítményre, ezért hiszem igazán hasznosnak az Arany Medál-díjat.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©