Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Móritz Mátyás

A LÉTEZÉS SZÉGYENE

Okaim nem is okok, csak kifogások,
mert engednem kellene a boldogságnak;
elfeledkezni, hogy mit mondanak mások,
a szavakat, amiket mind-mind hozzám vágnak.

Nem kellene elrejtenem valódi énem,
meg kellene szeretnem a hibáimat;
nem megalázkodnom fiatalon, se vénen,
nem falakat építeni, inkább hidat.

Magammal nem szabadna háborúskodni,
megtalálni a jobb felé vezető utat;
a szégyent, mint egy gyufás skatulyát eldobni,
a szomjúságomra találni egy kutat.

El kellene felejtenem a tettetést,
hogy egyetlen vágyam se’ szégyen, hanem erény;
hogy akarom a mosolyt és a nevetést,
megállni a helyem, mint egy kőedény.

Magam nem szabadna áruba bocsátanom,
hogy ne nyomjon tovább a legnagyobb átok;
nem feküdni tovább élve a boncasztalon,
hogy magamtól ne válasszon már el árok.

Előbb vagy utóbb vitorlát kell bontanom,
magamat nem kellene máglyára vetni;
a koporsóból magamat ki kellene rontanom,
és a szép szerelemből fegyvert veretni.

Kimászni a szégyen és gyalázat gödreiből,
szeretni a múltamat és a jelenem;
úgy élni, mint akinek az élet ánizslikőr,
amíg a szégyent rossz falatként lenyelem.

Nem kellene már keresnem indokokat,
mert a végén még megöl a szégyen és a gyász;
eltörölni arcomról a könny nyomokat,
elhinni: a szerelem testvéreddé aláz.

Azt kellene megtartanom, ami igazán fontos,
a szégyen titkát nem kutatni ostobán;
hozzá a ragaszkodásom ne legyen bolondos,
nem kapkodni a hamis igéje után.

Le kellene intenem a szégyen szavát,
belátni, hogy más választásom nem maradt;
neveddel kellene felvernem az éjszakát,
elhinni, hogy szeretsz a sápadt holdak alatt.


 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©