Fehér József
a jeles születési évfordulóra a tizedik
kötettel rukkolt elő. Ahogy a kiváló József
Attila-díjas költő, Simai Mihály írja az
előszóban:
„Fehér József finom tollvonásokkal
rajzolja meg az emberi lélek titkos, rejtelmes
rezdüléseit. A vágy, a szerelem, a férfi-nő
kapcsolatok leírásában éppúgy, mint
sorsfordító, nagy pillanatok, életre-kiható
döntések ábrázolásában. A
gondok-bajok-sorscsapások forgatagával küzdő, a
maguk igazáért kiálló, az emberlét
igazi értékeit képviselő hősökről ír
szívesebben.”
Letisztult, jól felépítettek a művei.
Úgy adja Olvasója kezébe, ahogy az illik.
Kidolgozottan. A művek aprólékosan, mindenre odafigyelve
vannak felépítve. Tehát
érdekfeszítő, néha drámai pillanatokkal,
epizódokkal teletűzdelve. Érdekes a könyv
felépítése is. A húsz novella egytől-egyig
olyan emberi sorsokról szól, tárja fel azokat az
eseményeket, történéseket, amik az akkor
paraszti sorsban jellemzőek voltak. De ez a mostani társadalmi
helyzetre is elmondható, leírható, most is
„a pénz beszél” vagy az, hogy ki, milyen
magas pozícióban van, annak tudatában cselekszik,
próbálja kihasználni az előnyt. Fehér
József a maga precíz hitelességével
jeleníti meg novelláiban a cselekmény sorozatot,
néha szép költői hasonlatokkal oldja fel a
feszültséget, vagy a drámai jeleneteket. Ilyen
szép költői sor található „A
Szivárvány-híd legendája”
utolsó előtti bekezdésben is: „Marci és
Zsuzsa egymásra néztek, és a lovukkal elindultak a
Szivárvány-hídon fölfelé. Nem
tudták hová, merre tartanak, de arra gondoltak, ott fent
minden olyan szép és csodálatos lehet, ahol nem
érheti őket soha semmi rossz ezután. Ahogy egyre feljebb
értek, tündöklő fény áradt
feléjük, és olyan gyönyörű zenét
hallottak, amilyet még soha életünkben.”
Nem akarom Fehér József mind a húsz
novelláját kielemezni, arra azért felhívom
az Olvasók figyelmét, hogy érdemes mind a
húszat elolvasni, hiszen mindegyikben tanulságos
történeteket kapunk vissza, ezek a művek a
mindennapjainkban is tanulságul szolgálhatnak
mindnyájunknak.
Különös figyelmet érdemel, a „Kasza
Mari mosolya”. Megrázó történet,
mégis Kasza Marira úgy emlékeznek, hogy
„mosolyogva ment el”, s talán akkor is
szerelmére gondolt, Talyigás Pálra, akit eltiltott
tőle a szigorú Édesapja. Ennek az ellentétje a
„Megbékélés”, ahol is
végül a városi lányt befogadta a
család, ahol boldog házasságban élhettek a
fiatalok és az idősebb nemzedék... Viszont nagyon
feszült pillanatokat nyújt az „Ilonka
esküvője”, ahol a faluba betört román
„banda” terrorizálta az esküvői menetet.
Végül is Isten mentette meg a lakodalmas sokadalmat. Ez is
egy megtörtént esetből feldogozott írói,
drámai leírás. A „Nehéz teher”
című novella is egy írói bravúr, tele
fordulatokkal és végül minden kiderül, hogy a
két fiatal – Juliska és Pali –
„féltestvérek”, csak más-más
anyától születtek. Az apa egy… Pali,
édesanyja töredelmes vallomása után a
lelkében visszapergette az életüket.
Rájött, hogy nem is volt könnyű ezt a
„nehéz titkot” az anyai szívben,
lélekben ilyen hosszú ideig „lelki
teherként” cipelni. Mindkettőjük lelkébe
béke költözött. Nem könnyű úgy
végigvinni egy talán valós, vagy régen
megtörtént eseményt, hogy ne gondolkozzon el az
Olvasó ezen a lelkileg nehéz pillanatokat
végigvezető írói mondanivalón.
Végül nem maradhatott benne, mint volt
újságíróban az a történet sem,
amelyikben „Mi történt Zénóval?”,
aki a novella megírása miatt nem ment el nyaralni a
családjával. Mint záró novella, jó
példával szolgál az
írótársaknak… Ez is elgondolkoztató
mű.
Fehér József szereti az igazságot, nem
szépíti a valóságot, viszont nagyon
fordulatos, drámai helyzetekkel fokozza a mondanivaló
közkinccsé megfogalmazását. Mindehhez a
szép helyi, tájjelegű szófordulatokkal
költőien fogalmaz. Ilyenkor Krúdyra gondolok, a sok
szép hasonlatra. Krúdy, aki száz évvel
ezelőtt mint a „nagy magyar író”
lebilincselte az Olvasóit. Az utód, Fehér
József is ezt teszi.
Fehér József novelláit nagyon nagy
szeretettel ajánlom, őszinte megbecsüléssel
és igaz zalai szívvel ajánlom a kedves
Olvasók figyelmébe.
A borítót és a könyv
illusztrációit Vörös
Édua készítette.
A könyv a Kárász József Irodalmi
Kör kiadásaként, fényesi Tóth
János neve alatt jelent meg. Készült a
„Norma” Nyomdász Kft. Kiadó és Nyomda
nyomdájában, 2015-ben. 152 p.
♣ ♣
♣