Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ZENEMŰVÉSZET

Stancsics Erzsébet

Érzékenység és műveltség

Chopin- és Beethoven-hangverseny a Zeneakadémián

Érzékenység és műveltség. E két jelzővel illették Chopin varsói bemutatkozó koncertjén három tételes F-moll versenyművét. Csodagyerekként indult, hétéves korában jelent meg nyomtatásban első műve, nyolc évesen pedig már szólistaként debütált. A Zeneakadémián most elhangzott II. F-moll zongoraversenyt maga Frédéric Chopin mutatta be, mely után a kritika azt írta: „Chopin úrral végre azt kapta a lengyel nemzet, amit a németek Mozarttal”. A mazurka és szonátaformákat használó nyitótétel után érzelmes lassú következik, s a lendületes lengyel táncot, a kujawiakot idéző rondó zárja a művet. A bensőségesen éneklő, lassú tételt Konstancija Gladowskának, éppen aktuális szerelmének írta.

1830 nyarán, két zongoraversennyel a táskájában Bécsbe utazott, azonban elképzelése kudarcba fulladt. A császárváros nem fogadta be őt. Így Párizsba utazott, ott telepedett le, soha többé nem tért vissza szülőföldjére. Fizikai és lelki alkata nem tette lehetővé, hogy Lisztéhez hasonló zongorista karriert fusson be. Rendkívül fiatalon, 39 éves korában hunyt el, 1849-ben.

Az F-moll zongoraversenyt ezen az estén Khatia Buniatishvili zongoraművésznő tolmácsolásában hallhattuk. Ifjú kora ellenére több évtizedes tapasztalattal bír a zeneművészet világában. Hazáján kívül számos európai és amerikai fellépés van már mögötte. 2014 februárjában adott közös koncertet a Concerto Budapesttel a Zeneakadémián. Mostani visszatérését vastapssal köszönte meg a közönség.

A hangverseny másik zeneszerzőjéről, Ludwig van Beethovenről is elmondható az érzékenység és műveltség. Nem véletlen, hogy az orvostudomány is megkülönböztetett figyelemmel fordul a süket zeneszerző paradoxona felé. 27 éves korában tífuszon esett át, ami után elkezdődtek a hallási problémák, amely annyira fokozódott, hogy 1822-ben végleg visszavonult a nyilvános szereplésektől.

Az elhangzott IX. D-moll szimfónia Debussy szerint „Tekintélyes mennyiségű szó és jelző ködébe burkolták a kórusszimfóniát. Csodálom, hogy a róla szóló nagy halom iromány még nem temette maga alá a művet.” Valóban meglepő, hogy a XXI. századra miként képes az összeroppanásnak még a látszatát is mellőzve megszólítani az embereket. Az immár híressé vált Örömóda az Európai Unió himnuszaként ismert. 1827 márciusáig, haláláig csak egy alkalommal lépett közönség elé: a IX. szimfónia ősbemutatóján. Az 1824. május 7-én lezajlott ősbemutató katasztrofálisan sikerült a mű megszólaltatását illetően. A kórus szólistái kihagytak ütemeket, a hegedűszólam sem felelt meg feladatának. Szimultán hárman vezényelték a darabot: a koncertmester, a karmester és a színpadon hadonászó, kottáját lapozgató, teljesen süket zeneszerző. A közönség előtt mégis hatalmas sikert aratott. A rendkívül komor hangvételű, drámai nyitótétel után energiától duzzadó, fergeteges scherzo következik, szinte az éteri világba kalauzol.

A zárótétel fényes dúrjáig eljutunk egy olyan világba, ahol „Testvér lészen minden ember”… Ez a félreérthetetlen etikai sugárzás lehet a kulcsa a IX. Szimfónia máig is megingathatatlan sikerének. Képes elhitetni velünk, hogy a fenti idézet egyszer megvalósítható lesz az emberiség történelmében.

Beethoven munkássága, zenei anyaga meghatározta a zenetörténet számos alakjának pályafutását. Zenekölteményei nemcsak napjainkban, hanem a jövőben is elmaradhatatlan része a hangversenyek repertoárjának.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©