Érzékenység és műveltség. E
két jelzővel illették Chopin varsói
bemutatkozó koncertjén három tételes F-moll
versenyművét. Csodagyerekként indult,
hétéves korában jelent meg nyomtatásban
első műve, nyolc évesen pedig már
szólistaként debütált. A
Zeneakadémián most elhangzott II. F-moll zongoraversenyt maga
Frédéric Chopin mutatta be, mely után a kritika
azt írta: „Chopin úrral végre azt kapta a
lengyel nemzet, amit a németek Mozarttal”. A mazurka
és szonátaformákat használó
nyitótétel után érzelmes lassú
következik, s a lendületes lengyel táncot, a
kujawiakot idéző rondó zárja a művet. A
bensőségesen éneklő, lassú tételt
Konstancija Gladowskának, éppen aktuális
szerelmének írta.
1830 nyarán, két zongoraversennyel a
táskájában Bécsbe utazott, azonban
elképzelése kudarcba fulladt. A
császárváros nem fogadta be őt. Így
Párizsba utazott, ott telepedett le, soha többé nem
tért vissza szülőföldjére. Fizikai és
lelki alkata nem tette lehetővé, hogy Lisztéhez
hasonló zongorista karriert fusson be. Rendkívül
fiatalon, 39 éves korában hunyt el, 1849-ben.
Az F-moll zongoraversenyt
ezen az estén Khatia Buniatishvili zongoraművésznő
tolmácsolásában hallhattuk. Ifjú kora
ellenére több évtizedes tapasztalattal bír a
zeneművészet világában. Hazáján
kívül számos európai és amerikai
fellépés van már mögötte. 2014
februárjában adott közös koncertet a Concerto
Budapesttel a Zeneakadémián. Mostani
visszatérését vastapssal köszönte meg a
közönség.
A hangverseny másik zeneszerzőjéről, Ludwig van Beethovenről is
elmondható az érzékenység és
műveltség. Nem véletlen, hogy az orvostudomány is
megkülönböztetett figyelemmel fordul a süket
zeneszerző paradoxona felé. 27 éves korában
tífuszon esett át, ami után elkezdődtek a
hallási problémák, amely annyira
fokozódott, hogy 1822-ben végleg visszavonult a
nyilvános szereplésektől.
Az elhangzott IX. D-moll
szimfónia Debussy szerint „Tekintélyes
mennyiségű szó és jelző ködébe
burkolták a kórusszimfóniát.
Csodálom, hogy a róla szóló nagy halom
iromány még nem temette maga alá a művet.”
Valóban meglepő, hogy a XXI. századra miként
képes az összeroppanásnak még a
látszatát is mellőzve megszólítani az
embereket. Az immár híressé vált Örömóda az
Európai Unió himnuszaként ismert. 1827
márciusáig, haláláig csak egy alkalommal
lépett közönség elé: a IX.
szimfónia ősbemutatóján. Az 1824. május
7-én lezajlott ősbemutató katasztrofálisan
sikerült a mű megszólaltatását illetően. A
kórus szólistái kihagytak ütemeket, a
hegedűszólam sem felelt meg feladatának. Szimultán
hárman vezényelték a darabot: a koncertmester, a
karmester és a színpadon hadonászó,
kottáját lapozgató, teljesen süket
zeneszerző. A közönség előtt mégis hatalmas
sikert aratott. A rendkívül komor hangvételű,
drámai nyitótétel után
energiától duzzadó, fergeteges scherzo
következik, szinte az éteri világba kalauzol.
A zárótétel fényes
dúrjáig eljutunk egy olyan világba, ahol
„Testvér lészen minden ember”… Ez a
félreérthetetlen etikai sugárzás lehet a
kulcsa a IX. Szimfónia máig is megingathatatlan
sikerének. Képes elhitetni velünk, hogy a fenti
idézet egyszer megvalósítható lesz az
emberiség történelmében.
Beethoven munkássága, zenei anyaga
meghatározta a zenetörténet számos
alakjának pályafutását.
Zenekölteményei nemcsak napjainkban, hanem a jövőben
is elmaradhatatlan része a hangversenyek
repertoárjának.
♣ ♣
♣