Akik szeretik a színházat és a filmeket,
régóta várták a szerző most megjelent
kötetét, amely folytatása a 2010-ben megjelent
Színészek, szerepek – emlékek c.
kötetnek. Tárkányi Imre eddig megjelent
könyveiből négy verseskötet, egy
novelláskötet és három
színházzal, filmmel és színészekkel
foglalkozó könyv. Ha valaki csak belelapoz ezekbe a
„színészes” könyvekbe, bizonyára
nem tudja könnyen letenni. Ennek az egyszerű oka az, hogy
mindnyájan szerettünk, szeretünk egy-egy kedvenc
színészt, mozit, színdarabot, akik és
amelyek az idő múlásával lassan
emlékezetünkben a feledés homályába
vesznek. Nyelvünkön van még a nevük, de
már nehezen jut eszünkbe, hiába erőlködik a
memória.
Ebben is segítséget ad Tárkányi Imre
szakkönye: felidézi és újra
átélhetővé teszi az olvasó
számára a kedves szerepeket, előadásokat,
filmdarabokat, amelyeket látott. Elképesztő
háttéranyaggal rendelkezik: könyvekkel,
életrajzokkal, enciklopédiákkal, lexikonokkal,
újságcikkekkel és nem utolsó sorban
rengeteg régi filmmel. Fejében felmérhetetlen
tudás van az elmúlt 70-80 év filmjeiről,
színházi eseményeiről, amelyeket mi is
szívesebben nézünk, mint a horror, triller
vérfürdőket a TV műsorában.
Élő, színészpályájuk
csúcsán dolgozó kedves arcokkal és
életrajzukkal találkozunk a könyvben, mindegyikhez
mellékelve egy-egy korabeli fotó híres, még
ma is emlegetett alakítású szerepeikből. Sajnos
Avar István és Sztankay István, a Nemzet
Színészei elhunytak a könyv
készítése közben. 75 művésszel
találkozhatunk a kötetben, akik valamennyien
szívünkhöz közelálló, régi,
kedves ismerősök, szinte utánunk köszönnek
fiatalabb korunkból, amikor még faltuk a filmjeiket,
színházi darabjaikat és kedvenc
újságunk a Film, Színház, Muzsika volt.
Óhatatlanul melléjük rakjuk saját
élményeinket, ahogy felidéződnek olvasás
közben. Ki ne emlékezne az Egy pikoló világos
Ruttkay-Bitskey mozi párosára, vagy Pap Vera és
Benkő Gyula alakítására Az üvegcipő c.
vígjátékban? Felejthetetlen volt Piros
Ildikó és Huszti Péter Az ördögben, vagy
Kubik Anna és Sinkovits Imre Advent a Hargitán c.,
azóta is utolérhetetlen szépségű
darabjában. Újabb kötetet lehetne megtölteni
saját visszaemlékezéseinkkel,
élményeinkkel, ha igazán elmerülünk
és átadjuk magunkat a könyv
olvasásának.
Tárkányi Imrének azonban nemcsak
lexikális tudása van, hanem
költői-írói vénája is. Nem
száraz adatokat sorol fel és illusztrál
fotókkal, hanem fordulatos, egyéni stílusa
által újra beleéljük magunkat a régi
színházi eseményekbe. Néhány
jelzővel szuggesztíven járja körül a
szerepeket, mögöttük az idő és messzeség
van, elhagyott éjszakák, melyeket látni
vélünk magunk előtt. Szinte illatokat is éreztet
velünk: a filmvásznon látott konyhából
ételszag csap az orrunkba. Nem a kész, hanem a
készülő ételé, amely olyan, mint a jó
must, amely előre jelzi a nemes bor finomságát.
Tárkányi Imre nemcsak verseivel, novelláival,
hanem „filmes-színházas” könyveivel is a
múlt lelkének akar kaput nyitni, ami hatalmas
alkotó és kohéziós erő. Lélekben
érlelt, sűrített gondolatok ezek;
kompozíciós jelentése, tartalma, súlya
és értéke literatúránk
tárgyilagos és lírai
pallérozottsága.
Jó dolog, ha valaki csendes örömmel,
szemérmes büszkeséggel nézheti végig
könyvei megjárt útját és tudja: nem
dolgozott hiába. Minden szó, kép, mozdulat, emberi
jellem, melyet összegyűjtött, célba érkezett:
az olvasó szívébe.
(Tárkányi Imre:
Színészek, szerepek II. URÁNUSZ K., Bp.,
2014, 162 p.)
♣ ♣
♣
