Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Krasznai Sándor

Önsegítés

A mondás szerint: „Jó pap holtig tanul”. Azt gondolom, ez az emberek túlnyomó többségére is igaz. A hivatalosan elvégzett iskolákon – szakiskolák, fõiskolák, egyetemek, tanfolyamok – kívül sok-sok ismeretlennel találkozik az ember, azokon vagy átlép, vagy megpróbálja megérteni, esetleg megtanulni. (Számomra az egykori kötelezõ verselemzések oly gyötrõnek tûntek, viszont sok-sok éven át önszorgalomból foglalkoztam az irodalommal, vagyis tanultam azt. Ma a legtöbb verset elsõ olvasatra vagy elsõ hallásra megértem.)

Egy másik mondás: „Segíts magadon, és Isten is megsegít”. Csak gondoljunk bele, valaha egy parasztembernek a gépesítés kezdetén hány szakmát kellett elsajátítani kezdõ, haladó vagy profi szinten, hiszen ezen szakmák ismeretétõl függött tevékenységének eredményessége. Csak vázlatosan: Állattenyésztés, kisállattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, gyümölcstermesztés, növényvédelem, szõlészet, borászat. Ezen kívül sokan értettek még az asztalos, a kõmûves, az ács, a lakatos, a tartósítás, a fõzés tudománya, a kenyérsütés, a hentes szakmákhoz. Sikertelen és sikeres próbálkozások után részlegesen vagy profi mód megtanulták a szakmák csínját-bínját, és mintha csak megérkezne az isteni segítség, ment minden a maga módján.

Mára már egyre kevesebben maradtak vidéken is, akik megpróbálják az adott lehetõséget kihasználni, ezáltal segíteni önmaguk és családjuk jobb megélhetését. Mára vidéki viszonylatban nagyon sok kert van, amelyet nem mûvelnek meg. Viszont ezekben a kertekben mai árakon sok-sok tízezer vagy százezer forintnyi terméket lehetne elõállítani. Ha ezt felhasználják, életszínvonaluk növeléséhez járulnak hozzá. Országos szinten az évente megtermelhetõ zöldség, gyümölcs, bor, húsáru stb. sok-sok milliárdra rúgna.

Sokan azt mondják, többe kerül megtermelni, mint amennyiért a boltban meg lehet venni. Egy csomag vetõmag 80–100 forintba kerül, amibõl néhány ezer forintnyi termék is megterem. Egy gyümölcsfa 800–1500 forint, de pár év múlva, amikor legalább 10 kilogramm gyümölcsöt terem, már visszaadta az árát. Ez egyfajta önsegítés lenne, amit a mára kétgenerációnyi kiesés is hátráltat. Az emberek kiestek a hagyományok folytatásából. Valaha a gyerekek játszva sajátították el a mezõgazdasági tevékenységek fortélyait. Mára egyfajta boldogság-ámítást kapnak mindenfelõl, amibõl viszont nem lehet megélni.

Ami jó még az önsegítésben, hogy újabb és újabb ismereteket sajátíthat el az ember tapasztalat vagy tanulás útján. Ez a tanulás nem kisebbíti az embert, hanem inkább értékesebbé teszi mai pénzre járó világunkban. Nagyon sok országban nem a szakirányú diploma a döntõ egy állás betöltéséhez, sokkal inkább a rátermettség, a képesség, az ajánlólevél. Nálunk is vannak olyanok, aki 2–3 diplomával rendelkeznek, és egészen mást dolgoznak, mint amibõl diplomát szereztek. Nagyon sokan, akik diplomások és külföldön vállalnak munkát, igen gyakran megelégszenek betanított munkával is.

Mondjuk ki, sok diploma vajmi keveset ér önmagában. Vagy, mert nem tartozik a keresettek közé vagy, mert éppen csak köszönõviszonyban van a valósággal. Kellene hozzá valamiféle gyakorlat, akár a szakmunkástanulóknak, vagy pl. a tanároknak a hospitálás, a technikusképzésben az üzemi gyakorlat. Mindezeknek egy részét önképzéssel is lehet pótolni. Ne elégedjünk meg a felszínnel, próbáljuk magunkat beásni egészen a gyökerek mélységéig. A legjobb tanintézetek éppen arról híresek, hogy nemcsak megtanítanak egy bizonyos ismeret mennyiségre, hanem megtanítanak tanulni. Arra, hogyan társítsunk újabb és újabb ismereteket meglévõ tudásanyagunk mellé.

Mára talán túlságosan is elkényelmesedtek az emberek. Elhittük a gondoskodó állam illúzióját, az hittük, állampolgári jogon mindent megkaphatunk, holott nem várhatjuk, csak a lehetõséget. A lehetõséghez még hozzá kell tennünk a magunk akaratát, a magunk jobbító szándékát, és akkor feltétlen sokkal jobb lehet minden. A barkácsáruházak kínálatában nem véletlenül vannak egészen kiváló, de olcsó szerszámok. Ha valakinek van némi hajlama, és eléggé elszánt, felújíthatja lakásának jelentõs részét. Ott, ahol lényegesen jobban keresnek az emberek, a nyugat-európai térségben, nagyon sokan elvégzik lakásuk festését, kisebb-nagyobb felújítását.

A bevezetõben idézett mondat értelmében tanulnunk kell életünk végéig. Nagyon sokan tanulunk is, nemcsak azért, hogy kontrollt tudjunk gyakorolni az örökös ámítással szemben, de megpróbálunk új és új feladatokkal megbirkózni. Egy egyszerû mûveletet, ha elvégzünk, mondjuk egy ruhafogas felszerelését három tiplivel, csavarral, belekerül kb. 50–60 forintba. Ha mestert hívunk ki, akár 2–3000 forint is lehet, ami akár 50-szeres költség arányt jelent.

Viszont nemcsak a zsebre menõ dolgokban fejleszthetjük a képességeinket, hanem politikai, gazdasági, mûvészeti ismereteinket is kellõ szinten tarthatjuk, hiszen a mai kor kihívásainak csak így tudunk megfelelni. Ezzel az autodidakta képzéssel elkerülhetjük, hogy elvakultak legyünk a politikában, megfelelõ rálátás birtokában el tudjuk dönteni, mi a legjobb a pénztárcánknak, vagy képesek leszünk elválasztani a mûvészeteknél a búzát az ocsútól. Hiszen eddig sohasem halmoztak el bennünket ekkora, már-már Himalája méretû ígéretekkel, melyeknek túlnyomó többsége meglehetõsen ingoványos talajon áll. Hiszem, ha akarom, ez legyen alapelvünk, de ehhez sok mindenben tájékozottaknak kell lennünk. Mindehhez kívánok mindenkinek sikeres önfejlesztést.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©