Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Krasznai Sándor

Empátia

Empátia ~ beleélés. Az ember azon képessége, melynek során bele tudja magát élni mások lelki világába. Aki irodalommal foglalkozik, annak különösen fontos, hogy bele tudja magát élni mások bõrébe, mások lelkületébe. „Hogy életemnek mi a »plussz«-a, / nagyjából ide írom: / részegségét más átalussza, / én átélem – papíron.” Goethe így látta anno.

Az empátia is bizonyos fokú élmény. „Nem titok: élmény nélkül nincs mûvészet. És akinek nincsenek, vagy sosem voltak élményei, az nem adhat élményt. Minden mûvészet csak élményen keresztül érthetõ. Beleérzésen keresztül.” Így elmélkedett a mûvészetekrõl nagyszerû karmesterünk, Ferencsik János.

Nincs olyan ember, aki nem próbált, próbál megérteni másokat úgy, hogy beleképzeli magát a másik bõrébe. Örömök, bánatok, elcsodálkozások, rémület, boldogság, riadalom és sorolhatnám, tanulással, próbával is elsajátíthatóak, megtanulhatók az élményekkel való találkozáskori viselkedés tudatosításával. Egy kisgyerek, ha boldognak látja szüleit, hozzátartozóit, mosolyogni, nevetni fog. Ha szomorúnak, õ is elszomorodik, esetleg sírva is fakad. Ösztönösen, már kisgyerekként próbáljuk gyakorolni az empátia képességet. „Azt mondják, az ember az átélt gondok arányában válik felnõtté.” Milova Gyilasz, szerb politikus közíró gondolata. Valójában sok fiatal éppen amiatt válik koravénné, mert sok tragédiát, szomorúságot, szeretteinek elvesztését érte meg. Ezekbe az élményekbe nem beleélte magát, hanem megélte õket.

Ki ne próbálta volna magát beleélni a legszélsõségesebb élményekbe, például a halál élményébe. Rettegünk tõle, csak nem valljuk be. E. M. Forster angol író így látja: „Nem szabad a halálon törni a fejünket. Ha beleéljük magunkat, fölénk kerekedik.” Vagy Reiner Maria Rilke, a nagyszerû osztrák író, költõ megfogalmazásában: „A halál átélt és mégsem átélhetõ, minket túlnõ, mégsem ismerjük el egészen, az élet értelmét kezdettõl gyengíti, de hogy megfejtését ne akadályozza, kiutasítottuk, kitoloncoltuk, eltaszítottuk, távol tartottuk, hogy valahol az ûrben leselkedjen, és különbözõ szörnyûségek formájában ránk törjön.”

Az empátia több-kevesebb sikerrel mindenkinél mûködik. Egyesek érzékenyebbek, mások kevésbé fogékonyak embertársaik lelkivilága iránt. Az egoista csak önmagát látja. Önmagát félti, ha másokat betegség vagy valamilyen tragédia ér. Emiatt bele sem akarja magát élni mások világába. Akiknél az empátia tökéletesen mûködik, olyan, mintha saját maga élné át a dolgokat, az örömöket, a bánatokat, a félelmeket, stb. „Minden átélt dolgot a feledés keresztvizébe merítek, hogy elnyerhesse az emlékezés örök életét.” Sören Kierkegaard, dán filozófus, teológus gondolata. Nekem örök emlék az esküvõkön az igenek elhangzása után a vendég hölgyek arca. Nagyon sokuknak könnybe lábad a szeme. Néha egyik-másik még zokog is pár ütemet. Ezek nem valamilyen bánat-, hanem örömkönnyek. A beleélés örömkönnyei. 

Aki emberekkel foglalkozik, nem árt, ha jó empatikus képességgel rendelkezik. Különösen a pszichológusok, akik a lélek mélységeivel, rejtelmeivel, tréfásan agykurkászással foglalkoznak. De munkahelyi vezetõk, színészek, szónokok és még sokaknak dicséretes, ha rendelkeznek magas fokú beleélõ képességgel.

„Senkivel nem lehet teljesen azonosulni; ilyen dolgok csak a regényekben fordulnak elõ. Mindenki tudja, hogy a legmeghittebb együttléten is pillanatonként átcikáznak a hideg józanság, az elzárkózás néma villámai…” Ez Nathalie Sarraute, francia regényíró és esszéista gondolata, mely kizárja a teljes beleélést mások bõrébe.

A novella, a regény alakjai fikción alapuló kitalált személyek. Még akkor is, ha valóságos személyt írunk meg, akkor is csak az empátia segítségével próbáljuk magunkat beleélni az alak lelki világába, gondolatmenetébe. Az alakok sikeres megmintázása attól függ, mekkora élményanyaggal, mekkora beleélõ képességgel bír az író. Hiába a minta, az csak külsõ megjelenési formája az élõnek, maga a test. A lélek, a szellem az íróra vár, hogy megteremtse.

Hogy az empátia teljes lényegét megértsük, egy csöppnyi szakralitás. Konrád György, író, esszéista így látja: „Az ember magában hordja Istent, de nem tud azonosulni vele. Elég messzire tolja magától el, hogy ne legyen lehetséges valami forró intimitás vele. És elég közel van, hogy az ember ne tudjon szabadulni elõle.” Tehát vannak az ember számára „szent” dolgok, melyekbe nem akarjuk, emiatt nem is tudjuk magunkat beleélni. Vannak, akik mégis megpróbálják, végül beleõrülnek.

♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©