Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Benke Mária

Kommunikáció

Az emberek már az ősközösségekben is kommunikáltak egymással, mikor még nem volt igazán kialakult nyelv s beszéd ebben a formában. Barlangrajzokkal, mutogatással s egyéb módokon, de kommunikáltak.

A fejlődés folytán kialakult a jelenlegi párbeszédes és írásos forma, ami szerint „szót érthetnek” egymással az emberek…

Gyermekkoromban például a szüleim és a felnőttek a környezetünkből együtt végeztek különféle munkákat, s közben beszélgettek, meséltek egymásnak, sőt énekeltek is, kötetlen formában, így kommunikáltak. Ők  nem is tudták, hogy ez egyfajta közösségi, összetartozást jelentő fontos dolog…

Jó volt hallgatni a munka közbeni huncut történeteket, sztorikat, mi gyerekek nagy élvezettel figyeltük őket. Emlékszem, mindenből vicces eseményt csináltak, pl. mikor leesett az első hó, a hólapátolás nagy hógolyózásba torkollott, de azért ment a munka is, és jól is érezték közben magukat. Nagyon jó közösségek voltak, egymást segítve élték az életüket. A kommunikáció állandóan jelent volt az életükben…

Talán mára már nem optimális az emberek kommunikatív készsége? Elfásultak? Miért? Nem értem, hiszen egy kedves köszöntés, egy mosoly, egy gesztus jobbá teheti az emberek mindennapjait…

A modern társadalomban megjelentek a különféle műszaki segédeszközök, szórakoztató elektronika és más egyéb, számítógép, közösségi oldalak, de ezek nem pótolják a párbeszédet. A megélhetésért rohannak, és közben elfelejtenek beszélgetni az emberek egymással. Oda jutott a jelenkori társadalmunk, hogy már a szomszédok sem ismerik egymást, sőt köszönéssel sem tisztelik meg a másikat. Csodálatos jó kezdeményezésnek tartom, hogy hasonló érdeklődésű emberek klubokat alakítanak, időnként összejönnek, ahol az érdeklődésük szerinti témákat megbeszélik, és közben jól szórakoznak, jól érzik magukat. Örömmel járok el irodalmi körökbe, egy-egy érdekes előadásra, kiállításra, vagy más rendezvényre, ahol találkozom ismerős és ismeretlen kedves emberekkel, és beszélgetünk…

A kommunikáció nagyon fontos, az életünk jelentős része kell, kellene, hogy legyen, ha ez nincs meg, elmagányosodunk, eluralkodik rajtunk a rossz közérzet, keserű hangulat. A különféle munkahelyi s egyéb más barátságok jól tükrözik, hogy többnyire a kommunikáció manapság a kilátástalan helyzetről, panaszkodásról szól, nem merik megkérdezni egymás, hogy hogy van? – mert nem is nagyon kíváncsiak a válaszra. Jó volna visszahozni azt a szép és tiszta önzetlen emberi értéket, amikor az emberek beszélgettek, megkérdezték, hogy van a másik, és kíváncsiak voltak a válaszokra is…


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©