Szép Karácsony éjjelén, ím, meglátjuk a Szentcsaládot.
Mária és József karja a kis Jézust féltőn átfog.
Ünnepel most felnőtt, gyerek, ínyencségnek nincs határa.
Legszebb vágyak teljesülnek. Szív és lélek mind kitárva.

Közlekedés, posta, üzlet – ilyenkor áll a csúcsponton.
Rájuk gondolnak-e vajon – bennük is a Szentlélek van?
Minden határt, szabályt rúgva, dolgoznak a szorgos kezek.
Nem létezhet olyan ember, akiért most ne tegyenek.

Annak, aki végighajtja – mitől ünnep a Karácsony?
Sok kedvestől elszakítva – mi az, ami lelket átfon?
Ákombákom nagy betűkkel ez áll egy kis borítékon:
„Télapónak Hóországba” – Nagykarácsony, ím, ezért van.

Nem lehet oly kérés vagy cél, ahová ne segítenék
Eljutni egy drága ember csomagját vagy üzenetét.
Kívánságok futnak szerte, keresztül e nagyvilágon.
Megírva, hogy: „Boldog legyél! Én szívemből ezt kívánom.”

Van olyan, ki vonatra ül. A szerettünk ölelve jó.
Lehet járni a boltokat. Legyen ital, ennivaló.
Szolgálnak az ügyeletek. Mentős, rendőr és tűzoltó.
Vendéglátók és menhelyek. Érje őket sok kedves szó.

A hús és tej friss a polcon. Kenyér sül a kemencékben.
Verset, zenét adnak elő. Betlehemes áll a téren.
Szentestén a család mellett ők is jussanak eszünkbe.
Mindent, ami ott van velünk; nem egy angyal – ember küldte.