Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Lengyel Géza

Emlékmű I.–II. 

Szántai Sándor összegyűjtött versei

„Csiszoltam tengelyt s verset” – 1950-ben, a költő 23 éves korában írt költemény nemcsak a II. kötet címlap-mottója, de egyben Szántai Sándor életének, életművének igaz kifejezője is. A kétkötetes, kronológiai sorrendben összegyűjtött versek könyve valóban Emlékmű, a kétkezi, fizikai munka és az értelmiségi, szellemi tevékenység lírai eszközökkel kifejezett emlékműve. Legyen az szerszámkészítés, favágás, kerti munka, vagy társadalmi, politikai, helytörténészi tevékenység, minderről, a dolgos munkás élet szentségéről verseiben hiteles meggyőződéssel vall. Mint ahogy Stancsics Erzsébet, a könyv szerkesztője az előszóban Balassa Pétert idézi, Szántai sorait az „értelmes szenvedély” jellemzi. Ehhez felsorakoztatható az író, költői tehetség; nehéz, (de boldog) ifjúkora idején, 1942-ben, tehát 15 évesen már megírta a bármilyen szempontból elfogadható, bárhol megjelentethető, fontos „Nyelvében él a nemzet!” c. versét. Ez, és a háború idején írt többi vers friss, érzelem gazdag, szinte népdal-szerű; egyszerűségükben is tökéletesek. (Zúg a szél, Téli reggel,  Fatolvajok stb.) Már magukon viselik a költő életművének sajátságait: természet – otthon – hazaszeretet, a szegények, a kétkezi munkások iránti együttérzést, igazságérzetet, és nem utolsósorban a formaérzékenységet, a versírás szakmai ismereteit. Ez – már az említett gyermek-ifjúkori súlyos körülményeket figyelembe véve – különösen meglepő; mindenesetre a magyar klasszikusok, Petőfi, Arany és a népdalok ismeretére utal.

Kronológiai sorrend feltüntetése jelzi, hogy az ihlet órái nem egyenletesen jelentkeztek: – 1946-os év 20 verse a várakozás, a remény, az ifjúi kitárulkozás, – az 1948-49-es semmi, 1954-ig mindössze öt vers történelmünk súlyos, lélekölő hatása lehet, úgyszintén az 1956–65 közötti szünet. A családalapítás, szerelem boldog, társadalmi történésektől szinte független időszaka a termékeny 1955-ös, majd az ezredvég és az ezt követő évek indián nyara, pl. az 1998-as év 32 versével; nemcsak a reneszánsz lovagi udvarló, a természetbe helyezett kedves, szerelmes verssorok, de a világ ezerarcúságát visszatükröző, változatos témafeldolgozás és felüdülést jelent az olvasó számára (A meggy, a meggy; Szóvirágok).

Érdemes kitérni a már említett formaérzékenység, formagazdagság taglalására: a magyaros, ütemhangsúlyos verselés számtalan változatával találkozunk, mint ahogy gazdagon variáltak versenként (és nem versen belül!), a rímképletek is. A rímelés nagy százalékban tökéletes (csak néha-néha fordul elő nő- és hímrímek hibás használata, vagy azonos szófajok rímeltetése.) Érdekes próbálkozás (három-négy vers) a kezdőrím, szinte a versjáték kedvéért, hiszen ez nagyon ritka (számomra nem is véletlenül; alig erősíti a vers ritmusát). Szinte Szántaiasan jellegzetes egy-egy versnél a versszakok utolsó sorának rövid, rím nélküli lezárása, ami a mondanivaló hangsúlyos kiemelését hozhatja. Az időmértékes verselés egyetlen használt formája nála a szonett. Örvendetes itt is a formai tökéletesség, a rímképletek gazdagsága.

Szántainál a szonettírás nem sznobizmus, nem műhelygyakorlat; a feldolgozott téma szinte mindenkor szonettformát igényel. A 75 szonett közül – hogy erősítsem igazmondásomat – a Halott az országúton, a Politikai kavalkád és a Politikai arcképcsarnok harmadik verse nem tartozik téma szerint a szonettek holdudvarába, érdekes 4-5 költeménynél az a változtatás, hogy 14 sor után még egy sor ráadás; technikailag ezt a terzinák végén szokás; – a megoldás a mondanivalót ritmikusan kihangsúlyozza, de így ezeket nem soroltam a szonettek közé. Nagyon szép szonett ciklust alkot a kertről szóló 11 vers, és elindult egy próbálkozás a művészek, írók megörökítésére is (2012-es évben).

Jelen századunkban született versek jelentős része politikai, közéleti témájú, erősen ostorozó, mondhatni türelmetlen hangvételű, többé-kevésbé jogos aggódás a haza, a nép, az emberiség jövőjéért (pl. Visszatekintés, Erejét mérte a világ, Változó gyorsulás.) Itt engedtessék megjegyeznem, hogy a fiatalok nem mind dologkerülők, a szobatudósok évszázados tevékenysége nélkül pedig nem haladt volna előre a tudomány. Így tetszett a Tudós állítások záró versszaka: „Új felfogás, magyarázat / hogyan lett e földi világ:/ ahogyan teszi a dolgát /az ember s mond hithű imát!...”

A globális világ társadalmi rendjének jobbítása – igen, ez a költők, írók, értelmiségiek feladata.

Szántai Sándor, a Magyar Kultúra Lovagja, számos kitüntetés birtokosa (Krúdy Gyula emlékérem, Kláris Nívódíj I. fokozat stb.) Nyolc verses és négy prózai kötete jelent meg. Tiszteletbeli elnöke a Csepeli Tamás Lajos Olvasó Munkás Klubnak (OMK). A Klub 8 év alatt kiadott Tűzőrzők évkönyvébe 70 verse került be (egyébként több, mint 110 antológiában vett részt.)

Munkás élete, az irodalmi műhely és nem utolsó sorban feleségével, Stancsics Erzsébettel egymást erősítő világszemléleti összhang „adhat alkotó, fénylő kedvet” (Látod, II. kötet, 183. old.) még 85 éven túl is Szántai Sándor számára.

A két kötetes, összesen 438 oldalas könyvet Simon M. Veronika 17 (író, költő, irodalmár) realista portréfestménye illusztrálja.

A két összefüggő verskötet a Krúdy Gyula Irodalmi Kör kiadványa. Nyomda: Bíró Family Nyomda és Könyvkiadó, 2014.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©