Örökké virágáruslány
PRÓZA
Sugár Erika
Miért van szegény ember
Szinte minden héten eljátsszuk barátnőmmel a
kis történetünket a lottósorsolást
követően.
– Nem nyertéééél? Én
viszont nyertem ezen a héten!
– Mennyit? – kérdezem.
– Pontosan annyit, amennyit te költöttél a
héten lottószelvényre.
Milyen igaza van. Ő nem
vesz
lottószelvényt, és ezért ő nyer velem
szemben, mert én vettem, és nem nyertem.
– Tudod,
úgy vagyok vele,
hogy legalább az esélyt megadom arra, hogy nyerjek
– magyarázkodom. – Nem vágyom én a
főnyereményre, elég lenne a négyes találat
az ötös lottón. Egy kicsit segítene rajtam.
– Ha már
úgyis
megveszed a szelvényt, akkor már arra is van
esélyed, hogy megnyerd a főnyereményt.
– Amennyivel
én
játszom, arra kevés az esélyem az ötösre.
– De benne van a
pakliban!
És akkor mit kezdenél azzal a töménytelen
pénzzel?
Ki ne vágyna a
gazdagságra?
Mondják, a pénz minden problémát megold, de
azt is mondják, hogy a pénz nem minden. Ha nem volna
szegénység, nem vágynánk a
gazdagságra. Vagyis miért van szegény ember? A
válasz egyszerű. Azért van szegény ember, mert van
gazdag ember. Vagyis azért van rossz, mert van jó is. Ha
nem lenne rossz ember, akkor mindenki jó ember lenne, ab ovo, ha
mindenki jó lenne, nem lennének rosszak. Ezek szerint, ha
nem lenne szegény ember, mindenki gazdag lenne, vagyis, ha
mindenki gazdag lenne, nem lennének szegények.
Érdekes, ez így már nem állja meg a
helyét. Nézzük meg másik oldalról.
Azért van jó, mert van rossz is, tehát
azért van szegény ember, mert van gazdag ember.
– Hát
persze, hogy nem
jó az okfejtésed, mert a gazdagság egy
egészen más szféra az emberek
életében – mondta határozottan a
barátnőm.
–
Magyarázd már el
nekem! – méltatlankodom.
– Minden embernek
jutna elegendő
étel, ruha és fedél a feje fölé, mert
ez a természet rendje, csak az a baj, hogy az anyagi javak
és a pénz folyamatosan a kevesek kezébe
kerül. A gazdagok gazdagabbak és a szegények
szegényebbek és többen lesznek. Az
valószínűtlen, hogy ha mindenki gazdag lenne, akkor nem
lennének szegények. Persze attól függ, hogy
milyen szintet tartunk gazdagnak. Mi sem élünk
igazából jól, de ha van otthonunk és nem
éhezünk, gazdagok vagyunk annak szemében, aki
éhezik, és az utcán lakik.
Nem vagyok
közgazdász,
politológus és pénzszakember. Olyan
világban élünk, ahol az anyagi szempontok
determináltak. Elképesztő gazdagság van a
világban, miközben rengeteg embertársunk és
gyerekek halnak éhen. Ez nem volna szabad, hogy
megtörténjen, mégis megtörténik,
és úgy néz ki, hogy a politikusok sem tesznek meg
mindent, hogy a világon ne legyen nagy szegénység
és éhezés. Miért jó a
világnak, hogy van szegénység?
– Először is
rajtad is
áll, hogy szegény vagy, vagy nem –
magyarázta tovább a barátnőm. – Az sem
jó, ha haragszunk a gazdagokra. Hiszen számodra is
megadatik, hogy ügyes légy és gyarapítsad a
pénzedet. Ó mennyit hallom én ilyenkor, de
hogyan??? És jön ezer érv, hogy mennyi
akadálya van annak, hogy gazdagok legyünk. Elvileg rajtunk
múlik.
– Na de
mégis hogyan?
– Hát ez
az! Ezt mindenki
szeretné tudni. De akik gazdagok lettek, méghozzá
úgy, hogy szegények voltak, azoknak ki mondta meg, hogyan
kell gazdag lenni?
– Biztos, hogy
megmondták
nekik, vagy voltak olyan körülmények, amik
segítették a gazdagság felé –
érveltem.
– Olyan
sokféle
képpen lehet gazdagnak lenni, nincs erre szabály.
Szegények és gazdagok ősidők óta léteznek.
A gazdagságnak is megvan az előnye. Ha nem lettek volna
szörnyen gazdag emberek, soha sem épült volna meg a
Tadzs Mahal, az ókori világ hét csodája,
megannyi számos épület, kastély, templom
és sok más. A nagy volumenű dolgokhoz rengeteg
pénz kell, és ezek bizony a szegények által
épülnek fel és létesülnek, csak a
dicsőségből a szegények általában
kimaradnak. Igen a gazdag építtető megdicsőül, a
szegénynek a neve meg, aki halálra dolgozta magát,
fillérekért, örök homályba vész.
Értem én,
nem
élnénk most ilyen világban, ha a gazdagság
nem polarizálódott volna úgy, ahogy ma
napság is történik. Persze vannak
igazságtalanságok, amikor is túlzásba esnek
mondjuk a munkáltatók, és sokat követelnek a
dolgozóiktól, kevesebb fizetésért. Ez
bizony elégedetlenséget szül. Az
elégedetlenség nem jó dolog. Ha az emberek
elégedetlenek, nem tudnak boldogok lenni. Hatalmas
végletek hazája többek között
Dél-Amerika, ahol a kívülállók
számára is nagyon nyilvánvaló, ki a gazdag
és ki a szegény. Nemegyszer látni, hogy a
gyönyörű luxusszálloda
márványlépcsőivel, teraszaival együtt
közvetlen a nyomortanya mellett van.
– Te úgy
láttad, hogy
a világban a szegények boldogtalanok? –
kérdezte barátnőm.
– Ezt nem
mondanám –
válaszolom.
Mégis, hogy van
ez? Azt csak
leírásokból tudom, hogy a busmanok és a
pigmeusok nagyon békés népek, és ismeretlen
fogalom náluk a rivalizálás. Boldogan élnek
a Kalahári-sivatag mélyén minden féle
technikai eszközök nélkül. Nem ismerik a
pénzt, mindenki felelősnek érzi magát a
másikért, nincs is kimondottan saját vagyonuk,
és mindenki neveli a másik gyerekét is. Nem
háborúskodnak egymással, békésen
intézik el egymás között a
problémájukat. Egy biztos, hogy boldogok, ismeretlen
körükben a stressz, a lelki gyötrelmek és a
pszichés panaszok. Tehát ha nem volna pénz, nem
volna gazdag és szegény ember, akkor biztos a
boldogság is? Tehát a pénz és a
gazdagság az oka a sok, sok lelki fájdalomnak,
gyötrelemnek, a sok-sok bizonyítási
kényszernek, és a lehetetlenségig megfelelni az
elvárásoknak, és ezek azok, amik
állandóan felénk irányulnak.
Természetesen állandóan fizetni-fizetni-fizetni.
Lám-lám, ha nincs pénz, nincs
boldogtalanság és agresszió.
Hát ez mégsem így van, mert az Amazon őserdeiben,
ahol hasonlóan el vannak zárva az ősi törzsek a
civilizációtól és rengeteg ősi
népcsoport él, bizony van köztük nagyon
agresszív fajta is. Például azok a törzsek,
amelyek zanzát, azaz zsugorított emberfejet
készítettek legyőzött ellenfelük
fejéből. Na, ennyi elég nekem, gyűlölőm az
erőszakot. Inkább azt mondanám, hogy anyagi
jólét hiányában is lehet boldognak lenni
és a gazdag ember is lehet boldog. Tehát mégiscsak
érdemes törekedni, arra, hogy gazdagok legyünk.
– Hát,
amit mondasz, bizony
sok mindenben megcáfolható – nevetett
barátnőm. – Nem könnyű a boldogság és
gazdagság között szabályszerűséget
találni. Mégis, mit lehet mondani? Egy biztos: aki boldog
tud lenni, az a leggazdagabb.
Nem is
csűrtük-csavartuk a
témát tovább. Az igazság az, hogy
egyetértek a barátnőmmel. Ha tudunk boldogok lenni,
máris gazdagnak érezhetjük magunkat.
♣ ♣
♣
|