Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

PRÓZA

Sugár Erika

Miért van szegény ember

Szinte minden héten eljátsszuk barátnőmmel a kis történetünket a lottósorsolást követően.

– Nem nyertéééél? Én viszont nyertem ezen a héten!

– Mennyit? – kérdezem.

– Pontosan annyit, amennyit te költöttél a héten lottószelvényre.

Milyen igaza van. Ő nem vesz lottószelvényt, és ezért ő nyer velem szemben, mert én vettem, és nem nyertem.

– Tudod, úgy vagyok vele, hogy legalább az esélyt megadom arra, hogy nyerjek – magyarázkodom. – Nem vágyom én a főnyereményre, elég lenne a négyes találat az ötös lottón. Egy kicsit segítene rajtam.

– Ha már úgyis megveszed a szelvényt, akkor már arra is van esélyed, hogy megnyerd a főnyereményt.

– Amennyivel én játszom, arra kevés az esélyem az ötösre.

– De benne van a pakliban! És akkor mit kezdenél azzal a töménytelen pénzzel?

Ki ne vágyna a gazdagságra? Mondják, a pénz minden problémát megold, de azt is mondják, hogy a pénz nem minden. Ha nem volna szegénység, nem vágynánk a gazdagságra. Vagyis miért van szegény ember? A válasz egyszerű. Azért van szegény ember, mert van gazdag ember. Vagyis azért van rossz, mert van jó is. Ha nem lenne rossz ember, akkor mindenki jó ember lenne, ab ovo, ha mindenki jó lenne, nem lennének rosszak. Ezek szerint, ha nem lenne szegény ember, mindenki gazdag lenne, vagyis, ha mindenki gazdag lenne, nem lennének szegények. Érdekes, ez így már nem állja meg a helyét. Nézzük meg másik oldalról. Azért van jó, mert van rossz is, tehát azért van szegény ember, mert van gazdag ember.

– Hát persze, hogy nem jó az okfejtésed, mert a gazdagság egy egészen más szféra az emberek életében – mondta határozottan a barátnőm. 

– Magyarázd már el nekem! – méltatlankodom.

– Minden embernek jutna elegendő étel, ruha és fedél a feje fölé, mert ez a természet rendje, csak az a baj, hogy az anyagi javak és a pénz folyamatosan a kevesek kezébe kerül. A gazdagok gazdagabbak és a szegények szegényebbek és többen lesznek. Az valószínűtlen, hogy ha mindenki gazdag lenne, akkor nem lennének szegények. Persze attól függ, hogy milyen szintet tartunk gazdagnak. Mi sem élünk igazából jól, de ha van otthonunk és nem éhezünk, gazdagok vagyunk annak szemében, aki éhezik, és az utcán lakik.

Nem vagyok közgazdász, politológus és pénzszakember. Olyan világban élünk, ahol az anyagi szempontok determináltak. Elképesztő gazdagság van a világban, miközben rengeteg embertársunk és gyerekek halnak éhen. Ez nem volna szabad, hogy megtörténjen, mégis megtörténik, és úgy néz ki, hogy a politikusok sem tesznek meg mindent, hogy a világon ne legyen nagy szegénység és éhezés. Miért jó a világnak, hogy van szegénység?

– Először is rajtad is áll, hogy szegény vagy, vagy nem – magyarázta tovább a barátnőm. – Az sem jó, ha haragszunk a gazdagokra. Hiszen számodra is megadatik, hogy ügyes légy és gyarapítsad a pénzedet. Ó mennyit hallom én ilyenkor, de hogyan??? És jön ezer érv, hogy mennyi akadálya van annak, hogy gazdagok legyünk. Elvileg rajtunk múlik.

– Na de mégis hogyan?

– Hát ez az! Ezt mindenki szeretné tudni. De akik gazdagok lettek, méghozzá úgy, hogy szegények voltak, azoknak ki mondta meg, hogyan kell gazdag lenni?

– Biztos, hogy megmondták nekik, vagy voltak olyan körülmények, amik segítették a gazdagság felé – érveltem.

– Olyan sokféle képpen lehet gazdagnak lenni, nincs erre szabály. Szegények és gazdagok ősidők óta léteznek. A gazdagságnak is megvan az előnye. Ha nem lettek volna szörnyen gazdag emberek, soha sem épült volna meg a Tadzs Mahal, az ókori világ hét csodája, megannyi számos épület, kastély, templom és sok más. A nagy volumenű dolgokhoz rengeteg pénz kell, és ezek bizony a szegények által épülnek fel és létesülnek, csak a dicsőségből a szegények általában kimaradnak. Igen a gazdag építtető megdicsőül, a szegénynek a neve meg, aki halálra dolgozta magát, fillérekért, örök homályba vész.

Értem én, nem élnénk most ilyen világban, ha a gazdagság nem polarizálódott volna úgy, ahogy ma napság is történik. Persze vannak igazságtalanságok, amikor is túlzásba esnek mondjuk a munkáltatók, és sokat követelnek a dolgozóiktól, kevesebb fizetésért. Ez bizony elégedetlenséget szül. Az elégedetlenség nem jó dolog. Ha az emberek elégedetlenek, nem tudnak boldogok lenni. Hatalmas végletek hazája többek között Dél-Amerika, ahol a kívülállók számára is nagyon nyilvánvaló, ki a gazdag és ki a szegény. Nemegyszer látni, hogy a gyönyörű luxusszálloda  márványlépcsőivel, teraszaival együtt közvetlen a nyomortanya mellett van.

– Te úgy láttad, hogy a világban a szegények boldogtalanok? – kérdezte barátnőm. 

– Ezt nem mondanám – válaszolom.

Mégis, hogy van ez? Azt csak leírásokból tudom, hogy a busmanok és a pigmeusok nagyon békés népek, és ismeretlen fogalom náluk a rivalizálás. Boldogan élnek a Kalahári-sivatag mélyén minden féle technikai eszközök nélkül. Nem ismerik a pénzt, mindenki felelősnek érzi magát a másikért, nincs is kimondottan saját vagyonuk, és mindenki neveli a másik gyerekét is. Nem háborúskodnak egymással, békésen intézik el egymás között a problémájukat. Egy biztos, hogy boldogok, ismeretlen körükben a stressz, a lelki gyötrelmek és a pszichés panaszok. Tehát ha nem volna pénz, nem volna gazdag és szegény ember, akkor biztos a boldogság is? Tehát a pénz és a gazdagság az oka a sok, sok lelki fájdalomnak, gyötrelemnek, a sok-sok bizonyítási kényszernek, és a lehetetlenségig megfelelni az elvárásoknak, és ezek azok, amik állandóan felénk irányulnak. Természetesen állandóan fizetni-fizetni-fizetni. Lám-lám, ha nincs pénz, nincs boldogtalanság és agresszió.
Hát ez mégsem így van, mert az Amazon őserdeiben, ahol hasonlóan el vannak zárva az ősi törzsek a civilizációtól és rengeteg ősi népcsoport él, bizony van köztük nagyon agresszív fajta is. Például azok a törzsek, amelyek zanzát, azaz zsugorított emberfejet készítettek legyőzött ellenfelük fejéből. Na, ennyi elég nekem, gyűlölőm az erőszakot. Inkább azt mondanám, hogy anyagi jólét hiányában is lehet boldognak lenni és a gazdag ember is lehet boldog. Tehát mégiscsak érdemes törekedni, arra, hogy gazdagok legyünk.

– Hát, amit mondasz, bizony sok mindenben megcáfolható – nevetett barátnőm. – Nem könnyű a boldogság és gazdagság között szabályszerűséget találni. Mégis, mit lehet mondani? Egy biztos: aki boldog tud lenni, az a leggazdagabb.

Nem is csűrtük-csavartuk a témát tovább. Az igazság az, hogy egyetértek a barátnőmmel. Ha tudunk boldogok lenni, máris gazdagnak érezhetjük magunkat.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©