Örökké virágáruslány
SZÉPPRÓZA
Láng Miklós
„Lombhullástól – gyöngyvirágig"
Unjuk, vagy
éppen utáljuk a
telet? December 6-ára vendégeim érkeztek
Venezuelából. Örömmel, de
csodálkozással fogadtam őket. Mondtam is, hogy
mások innen decemberben, és a tél folyamán
inkább elmennek délebbre, melegebb vidékre, ahol
élvezhetik a nyarat, a strandolást.
– Nem is gondoljátok, hogy mi mennyire unjuk azt az
állandóságot, ami nálunk van: az év
minden napján reggel 8-kor kél fel a nap és este
8-kor nyugszik. Egész éven át nyár van.
Hogy lehet abban a tikkasztó melegben dolgozni? – felelik.
Igen, ahány vidék, annyiféle tél. A mi
telünkre a hideg, havas idő a jellemző. A békés,
nyugodt költőnk, Arany János is így fakad ki:
„Ej, ej, garázda tél apó! Ki ördög
hítta kelmedet…?” (Téli vers) De
aztán legyint egyet, s a Télben című
versében már így ír: „Hagyjuk e zord
képet,/ hisz ez a való, ez a sivatag életem./
Deríts szép álmokat örökzöld
tavaszról,/ Oh költészet! nekem.”
Semmiképpen ne marasztaljuk el a mi telünket! Hiszen tud ő
örömöt is hozni gyereknek, felnőttnek egyaránt.
Elő a korcsolya! Elő a síléc! Vagy ha más nem, a
hógolyó! Hosszú vakáció az
iskolásoknak. Azután készülődés a nagy
ünnepre, a születésnapra, a Megváltó
eljövetelére.
A családokban rendszerint valamely családtag
születésnapját tekintik a legnagyobb ünnepnek.
Folyik a készülődés (ajándékok
vásárlása, ha van miből), vendégek
fogadására. Talán alaposabb a
takarítás is; előkerülnek a féltett
porcelánok, poharak; fényesednek az ezüst
tálcák, tárgyak – így van ez
jól. De folyik-e ilyen lázas
készülődés, amikor az Úr
születésnapja közeledik? Azt tapasztalom, hogy nagyon
sok család, ahol oly sokat adnak a rokonok
születésnapjára, se külsőleg, se belsőleg nem
nagyon igyekeznek. Sokan egyszerűen csak munkaszüneti napnak
tartják az ünnep két napját. Bizonyára
kitakarítanak, jobb falatok is kerülnek az asztalra, hiszen
ilyenkor össze szokott jönni a család apraja-nagyja.
De – valljuk be – nem ilyen készülődés
illenék erre a világot megváltó
születésnapra!
Pedig nem jön váratlanul a nagy nap, hiszen megelőzik az
ünnepeket advent hetei, amelyek éppen a lelki
felkészülésre adnak alkalmat. A bensőnkben, a
lelkünkben végrehajtandó
„nagytakarításra”. Hiszen mennyi mindent
hagyott bennünk az élet! És mennyit hagytunk mi
magunk elvetendőt, szemetet magunkban! Pedig de jó lenne
legalább karácsonyra, és nemcsak e pár
napra félretenni, hanem örökre megszabadulni a
békétlenséget, a haragot, a politikai
nézetkülönbségeket!
„Január – február: egy-kettőre itt a
nyár!” – biztatjuk magunkat e
mondókával. Pedig kemény hidegek jöhetnek
még március idusáig, amikor cserkészeink
már rövidnadrágban állnak őrt Petőfi szobra
mellett, ahol a langy szél lobogtatja nemzeti
zászlónkat, ahol egyre gyűlik az ünneplő
közönség, hogy meghallgassa a szép
megemlékezést, amiben megelevenednek a dicső napok.
Így mutattam be egymást követően a szeretet
és a szabadság ünnepét. Ide illik Petőfi
vágya: „Szabadság, szerelem – e kettő kell
nekem!” Természetesen a szerelemben benne van a szeretet
is, ami „alapfoka” és éltetője a szerelemnek.
Mert a fellobbanó, nagy szerelem tüze hamar kialudhat, a
szeretet lángja azonban bevilágíthatja
egész életünket!
Ne feledjük, hogy a mi éghajlatunknak minden napját
élvezhetjük, ha megtöltjük azokat tartalommal. A
tél és a tavasz egyaránt meghozza a maga
ajándékát, csak észre kell vennünk. Ha
nem áll elő magától – meg kell
keresnünk! Valamit mindenki találhat, s legfőképpen
azok, akik kedvelik az irodalmat. A legtöbb polgári
lakásban még sok-sok olvasatlan könyv áll a
polcokon: elő velük! Legjobb alkalmak a téli esték!
A gyermekek számára is kedv-csinálás.
Tapasztaltam: tátott szájjal hallgatják az esti
mesét, a szép történeteket. Sok téli
estén legyen családi esemény a közös
olvasás, amikor nem nyitjuk ki a tévét, nem
engedünk az internet csábításának.
Volt egy csodálatos természet-film; ha jól
emlékszem, ez volt a címe:
„Gyöngyvirágtól –
lombhullásig.” Ez a cím sugallta ennek az
írásnak a címét.
♣ ♣
♣
|