Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ


Krasznai Sándor

Válságaink, krízishelyzeteink

Ha etimológiailag vizsgáljuk a válság szót, mélypontot, változást és változáspontot egyaránt jelent. Anyagi, lelki, egzisztenciális válságokról beszélhetünk. Ezekkel szinte akaratlanul is kapcsolatba kerülhetünk.

Adóssága miatt anyagi válságban van az ország lakosságának jelentős része, de nincs a Földön egyetlen ország sem, amelyiknek ne lenne államadóssága. Svájcnak, Japánnak, a Skandináv-államoknak, egyszóval mindenkinek. Tudni kell, hogy a hitellel véső soron a jövőnket éljük fel. Anyagi válságba kerülhetünk pillanatok alatt. Elköltjük pénzünket, és váratlanul érkezik egy nem várt számla, amit viszont be kell fizetnünk. (Büntetés, parkoló cédula hiánya stb.)

Lelki válságba sodorhat bennünket egy rossz egészségügyi lelet, valamelyik szerettünk elvesztése. Barkácsoló ember lévén, nekem sokat segített apa. Ő olyan volt számomra, mint egy harmadik kéz. Amikor meghalt, a bánat mellett sokáig úgy éreztem, elvesztettem egyik kezem. Sok-sok idő kellett, amíg megtanultam két kezemmel pótolni őt.

Egzisztenciális válságba taszíthat bennünket egy addig biztosnak hitt munkahely elvesztése. Ekkor nem csak az anyagi forrás szűnik meg, hanem kollegiális, baráti kapcsolatok is a szakadék szélére kerülhetnek.

Aki sarkítottan éli meg válságait, szinte valamennyi fajtája kiránthatja lába alól a talajt, meginog vele a világ.

A válságok egyes fajtájait mi magunk okozhatjuk, zúdíthatjuk magunkra, míg más fajtáira nincs különösebb hatásunk, azok jönnek hívatlanul is.

Néhány éve egy autót akart venni a lányunk. Nem újat, hanem olyan 2–3 éveset. Nézegettük a kis autókat, és több helyen is kíváncsian megkérdezték, készpénzzel fizetünk, vagy hitelre vásároljuk. Készpénz, mondtuk. Nekik viszont jobb a hitel, volt a válasz. A hitelnek, gyakorlatilag a semminek nagyobb volt az ázsiója, mint a leszámolt készpénznek. Talán a bankok hitel esetén a kereskedőknek külön osztalékot fizettek?

Az első lelki válságom valamikor gyermekkoromban volt, amikor először elindultam az oviba. Elszakadni a családtól, egy idilli környezetből, belecsöppenni az ismeretlenbe. Nem tudtam mást tenni, mint sírni. Lelki válságunkat a félelem, a megszokott biztos környezetből való kikerülés, az új környezet kellemetlennek, ismeretlennek hitt volta okozhatja legtöbbször.

Valamennyi válsághelyzetünkből tanulhatunk. Kideríthetjük magunk, vagy segítséggel az okot, az okokat, és módosíthatunk életvitelünkön, hogy ha lehetséges, ne kerüljünk máskor hasonló helyzetbe. Sajnos, amit a sors, a végzet mér ránk, az alól nem menthetjük ki magunkat. Sőt, hiába ismerjük az előző okokat, az azokat kiváltó történéseket, mégis megtörténnek velünk hasonlóak többször is. (Ismerek olyan asz-szonyt, akinek már a negyedik férje van. A többitől elvált, mert alkoholisták voltak. A negyedik szintén iszik. Ő reménységgel teli, vakon választ mindig. Neki ez a végzet, a fátum.)

Válságaink néha rendkívüli teljesítmény megtételére ösztönöznek. Én József Attilát, legnagyobb költőnket állítom példának. Ő a szeretetlenség magányában, örökös válsághelyzetben alkotta szomorú-bús költeményeit. Ha történetesen boldog házasságban él három nagy szerelme közül valamelyikkel, születhettek-e volna olyan csodás versei, mint magányában?

Már 1921-ben megírja az Egyedül c. versében: „Egyedül fogok én állni a világon, / Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.”

Ha ismerjük műveit, láthatjuk, József Attila folyamatos válságban volt. Kibékíthetetlen ellentét vonul végig egész élete során közte és a világ között, amit elsősorban érdemtelenül kapott sorsa váltott ki belőle.

Az élet folyamatosan tanít bennünket. Naponta, olykor percenként állít bennünket választás elé. Miniválságok sorozatával próbál bennünket eligazítani a mindennapok megpróbáltatásai között. Ha nehéz a választás, vagy nem tudunk választani, kerülhetünk válságos vagy válság közeli helyzetbe.

Művészek, alkotók kerülhetnek alkotói válságba. Szinyei Merse Pál például közel egy évtizedre félretette az ecsetet, nem festett egyetlen vonást sem. (Válás feleségétől és a megbecsültség hiánya késztette rá.) Alkotói válságba bárki kerülhet. Én például, ha megírok egy nagyobb lélegzetű valamit, ami esetenként hónapokig is eltart, úgy érzem, kiürültem, nincs egyetlen értékelhető gondolatom sem. Ez eltart esetenként pár hétig is. Ha sokáig tart, akkor már alkotói válságról beszélhetünk. Kinek-kinek a vérmérséklete szerint ilyenkor hagyjuk békén kiürültnek tűnő elménket, vagy kezdjünk bele egy korábban kiagyalt terv megvalósításába.

Az egész világ, benne mi magyarok, és személy szerint minden egyén válságban van. Ha alaposabban vizsgálódunk, talán minden túlpörgetett körülöttünk. Folyton rohanunk, nehogy valamiről lemaradjunk. A XX. század második felének kezdetén élő generációk még sokkal szerényebben éltek, aminek nem a vesztes világháború volt elsősorban az oka, hiszen nagyjából korábban is hasonlóra tellett. Mára nagyobb, komfortosabb lakásokban élünk, melyeknek télen is fűtött minden szobája, autó, tv és sok más értékes, vagy annak hitt dolog áll rendelke-zésünkre. Nem hiszem, hogy annyival többet dolgozunk, és azt sem, hogy sokkal hatékonyab-ban, akkor meg miből van? Hitelből, eladósodásból, melyből válságok, krízishelyzetek alakulnak ki. A csecsemőket és az aggastyánokat is beleszámítva lakosonként 2,4 millió forint a tartozásunk. Hát ebből a jólét!


♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©