1.
A nyár utolsó tánca
Táncol emelő szélben a nyár,
szemében az ég kékje villan,
búcsúzik tőle a határ,
csupa varázslat, ami itt van,
a kertben is áll a bál:
ez a nyár utolsó tánca,
a tücsök, a rigó muzsikál,
s csak az ő dalait játssza.
Hajlik a fű és a karcsú derék,
ráfúj a szél az ágra:
„Hess, cinegék!”
Messzire hangzik a lárma,
a szőke nyár arca bús,
virágszoknyája lebben,
röpte a széllel napba húz.
Visszatér egyszer melegebben.


2.
Rezgő szárnyak zenéje
Felettem duzzad még a lomb,
erős vállára száll a hold,
köröttem szürke fény, homály,
őszi illattól dús a táj.
Engem a vágyam szétfeszít,
hogy párra leljek végre itt.
Augusztus végi nyár!
Az áttetsző szárny – gitár,
a hűlő levegő tele dallal,
némuló perce csak a hajnal.


7.
Vándor-idő
Ma indul el a gyöngy-madár,
a nap-hold fényei kísérik,
nem öleli már a nyár,
nem emeli fel az égig,
messze száll az őszi széllel,
ráfeszülnek tollai,
csőre suttogását még az éjjel
egyszer fogjuk hallani.
Elhaló hang lesz, szinte csend,
s villanó káprázat csupán
a fény idelent
a sok gyöngy után.