Állt az üres folyosón,
és az ablakhoz támasztotta a homlokát. Így
próbálta lehűteni felháborodását,
elmulasztani fejfájását. Dühös volt,
és elkeseredett. Dühös volt az anyára, mert
megfenyegette őt, és most átíratja Vikit egy
másik gimnáziumba.
Tehetetlenül nézte, ahogy Viki egyre lejjebb és
lejjebb csúszik. Nem értette, hogy az
egyébként jó képességű gyerek
miért nem tanul, miért szedi össze az egyeseket. Nem
tudta mivel magyarázni fizikai és lelki
csapzottságát. Sokszor töprengett azon, mi lehet az
oka, hogy Viki egyszer zuhan, egyszer repül. Repül?! Ettől a
szótól világosodott meg minden.
Kérdezősködni kezdett, és megtalálta a
választ. A kamaszok délutáni gyülekező helye
egy ócska kis lebuj volt. Itt volt Viki törzshelye is.
Amikor ezt megtudta, telefonon beszélt a gyerek anyjával.
Nézzen utána, hol tölti a délutánokat
– kérte. Az anya kevés szóval
lerázta. Amikor látta, hogy nincs változás,
ő is elkezdett a csehóba járni. Órákat
ült egy pohár tonik mellett, nézte a morcos tiniket,
„élvezte” a tulaj gyilkos pillantásait.
Addig, amíg a kredenchátú, kugli-fejű tulaj fel
nem szólította, hogy távozzon, ne jöjjön
vissza, mert zavarja a gyerekek szórakozását. Most
már személyesen kereste fel a kislányt és
az anyját. Viki előtt mondta el az anyának, hogy
gyanúja szerint a gyerek drogozik. Viki csak ült, lehajtott
fejjel, és nem szólt. Bezzeg az anyja!
Magából kikelve rikácsolt, hogy fejezze be a
lánya utáni kutakodást, mert feljelenti
zaklatásért. Neki nincs joga közbelépni,
akkor sem, ha igaz az állítása. A csúcs a
múlt heti rosszullét volt. Nagyszünetben kereste az
osztályából egy lány. A zaklatott
hüppögésből csak annyit értett, hogy Viki,
és hogy összeesett. Futás közben hívta a
mentőket. A mosdóban ölébe vonta a
gyereklányt, könnyein keresztül nézte,
és töprengett, melyik fehérebb: a mosdó
csempéje vagy a gyerek arca. A mentőorvost arra kérte,
csináltasson drogtesztet. Ebből lett aztán a
botrány. Viki anyja személyiségi jogokat
emlegetett, feljelentéssel fenyegetőzött. És most
büszkén viszi a lányát másik
iskolába.
A csendet a folyosón két pár cipő kopogása
törte meg. Az egyik pár cipő megállt. Karcsú
lánytest simult a hátához.
– Nem tudom, mikor, de még hálás leszek
ezért – súgta Viki.
– Érted bármit – súgta ő vissza.
♣ ♣
♣
