Hát mégiscsak kiérdemelte a
Szolgálati Emlékérmet! Anno nem gondolta volna,
nem pedagógusi kalandozásai idején, mikor
még nyári szabadságra sem mehetett addig,
míg nem elemezte, összesítette az egész
tanév s az érettségi vizsgák
tapasztalatait. A család a nyaralóban, ő meg az
ömlesztett igazgatói, szakfelügyelői
jelentésekkel körbevéve. Egy-két év, s
már unalmas rutinná vált az egész, hiszen
szinte ugyanazt olvashatta évről évre szintehogy
ugyanazoktól.
Hja, a konszolidált, átkos békeidők !
Ekkortájt kapott újra rá, hogy a kivonatolt
adatokat, szófordulatokat tartalmazó kisebb-nagyobb
cédulák hátoldalára rímes
„képleteket” firkálgasson az újabb
kávé vagy szivarka helyett, akárcsak
szaturálódott, a sok maszlagtól
túltelítődött egyetemista agya egykori titkos
elzsongításaként. Igaz, akkor még szivarra
nem tellett. Egy sima jegyzetoldal, egy fordított
költött világ-szeletke . Melyik a
valóság? És most? A pedagógusi
végkifejlet. A „szolgálat”. Az Egyetemi
Színpad kissé lerobbant terme... A „Magyar
Népköztársaságot szolgálom”
fogadalma. A „ne bolondozzon már, elvtárs, azzal,
hogy versikéket akar megjelentetni!” Stb., sőt STB.! Most
aztán rendezgetheti majd az óravázlatokat s
egyéb limlomjait a Pályának. Oda sem figyelve.
Nehogy mégiscsak megfájduljon valami odabent! Csak ezek a
hátoldalak ne lennének így kicifrázva!
Miért is nem használta őket is simán!
Most már lehet az „Egymondatot” is tanítani.
Mit lehet! – Kell, Tanár úr! – így
szólott az igazgató, a volt tanítvány.
Lehet, hogy annak idején ő küldte azt a levelet az
villetékesnek”, ami aztán, mint az új
illetékesnél, nála landolt, hogy „egyesek
zsarnokságról írt verseket is…”,
ahelyett, hogy a megbízható költő elvtársakra
fektetnének még nagyobb hangsúlyt . Aztán
meg: „Ma már a Köztársaság
szolgálata a kötelesség, kartársak. Gondolja
át, aki másra esküdött!”
Hát akkor dobja el a fordított oldalt is, mert most
már a sima a fordított? Vagy másolja át az
új lapokra, melyeknek mindkét oldala sima?
A sárgult lapon szinte magát kínálta az
„ars poetica” cím, hogy átírja Harc
poeticára. Merthogy a legelavultabb, nyugdíjazott
lapoknak, sőt érmeknek is két oldala van. Vagy van egy
mindig vitatott harmadik is? A költészet?
♣ ♣
♣
