Életem kenyerének már jócskán a
csücskét fogyasztom. Rádöbbentem, elszaladt az
idő. Visszapörgetem az idő kerekét, elgondolkodom, milyen
volt az életem, egyensúlyban volt a munka és a
pihenés? Egyértelmű: nem!
Férjem reggeltől estig dolgozott. Sűrűn még
hétvégén is. Így rám maradt minden
itthoni munka. Gyerekek, háztartás, kert, állatok
gondozása a munkahely mellett. Nem volt könnyű.
Házat építettünk, gyűjtögettünk egy
kis pénzt, kocsit vettünk, majd következett a telek
üdülőövezetben. Arra építettünk egy
nyaralót, amit lehetett, ketten csináltunk a
férjemmel. Többféle zöldséget
termeltünk. Ha az időjárás engedte, vasárnap
délután kimentünk a strandra. Jólesett a
nehéz fizikai munka után.
Mindig időszűkében voltam. Túlterveztem magam. Azt
sem tudtam, milyen csatornák vannak a TV
készüléken.
Most átgondolom a másik oldalt, a pihenést.
Mi fért bele?
Egy-egy kirándulás, Budai- hegyek,
Városliget, Állatkert, Cirkusz, Vidámpark, mozi.
Apróbb esetek, olvasás, Balaton kétszer a
gyerekekkel. Na meg persze a saját nyaralónkban
töltött idő. De hát a kertet ott is rendbe kellett
tenni nyaralás közben.
Akárhogy nézem, a mérleg nyelve a munka
irányába billent. Mióta nyugdíjas lettem,
kezd visszafelé haladni. Az életem már nem
gyorsvonaton robog, örülök, ha sétálva
eljutok A-ból B-be.
Így most a pihenés váltotta a munkát,
a mérleg nyelve ez irányba mutat.
TV-t nézek, néha elmegyek egy irodalmi
délutánra, bár többször
szeretnék, de sajnos megkoptak a „futóművek”!
Internet, olvasás.
Jó dolog az internet, tudom tartani a kapcsolatot
rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel. Kérdés,
be tudom-e pótolni az elmaradt összhangot,
egyensúlyt a munka és a pihenés között?
Biztos vagyok benne: nem! Fordult a kocka. Míg fiatal voltam,
nem volt időm a pihenésre. Most van időm, de nincs erőm a
munkához.
Be kell látnom, a munka és a pihenés soha nem
fog kéz a kézben járni az életutamon!
*
