Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Krasznai Sándor

ANYÁM TEREGET

Anyám tereget, dús haja lebben,

Átnyúlik karja messze időben,

Hozz egy kötelet, mert erre nem fér,

Oly sok szennyest mostam én,

Sürget, indulok, mintha lenne

Annyi kötél, melyen lengedezhet

Minden, mi kimosott szennyes.

Anyám tereget, s mosolyog csendben,

Keresgél halkan eltűnt emlékiben,

Most volt csak, mondja, nemrégiben,

Anyám teregetett itt egy rékliben,

Annyira boldog volt, hogy tisztára mosott

Minden szennyessé lett ruhadarabot,

Vásznak és pamutok úsztak a szélben,

Fehéren vakítva a ragyogó égben.

Anyám tereget, valamit mondanék,

Ha nem bírod, én most segítenék,

Cipelném helyetted a nedves ruhákat,

Könnyíteném nehéz munkádat.

Köszönöm, mosolyog, áldjon meg az ég,

Míg bírom, nincs nagy baj, elvégzem azt én,

S mint szélben a zöldellõ nádasok,

Suhogtak, lengtek a ruhadarabok.

Mint mindig, csodálva nézem én,

A hosszú kötélen, hogy táncol a fény.

Anyám tereget, ősz haja lebben,

Ideér karja messze idõben,

Mosolyog boldog kötéltáncosként,

Ki már tudja, nemsokára odaátra ér.



 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©