VERS-ZENE. A címben a két szó
közötti kötőjel nemcsak a köny-nyebb
felismerést segíti (vers-zene), hanem az és-t is
helyettesíti (vers és zene). A költészet
és a zene ugyanis közel áll egymáshoz. (Arany
János: „A nyelvet a hangzása és a ritmusa
teszi zeneivé.” Kosztolányi Dezső: „A
legszebb zene az emberi beszéd.” Juhász Gyula:
„A csodálatos tiszta szókat, / Mik fél zene,
fél rejtelem”.) Az esztétikában
poésie-musique az elnevezése ennek a poétikai
megjelenésnek. Ez az egyik legfőbb jellemzője és
értéke Korondi Rózsa verseinek. De nemcsak formai
szempontból (rím, ritmus…), hanem tartalmilag is.
Gondolatai zenélnek, „élethúrjai”
bölcselnek.
Zene-metaforával jellemezve a kötetet: kvintett lehet
a ráillő lényegkifejezés. Az öt köt, a
kvintett öt tett. Tematikailag: természet, Isten, ember,
család, társadalom; érzelmileg:
áhítat, alázat, tisztelet, szeretet,
együttérzés; formailag: rím, ritmus,
képszerűség, szerkesztés, műfaj. Az
ötféleség sokféleség –
sokhangúság. Ez a nyitott szellemű és
kitárt lelkületű „repertoár” a
poézis minden ágában jelen van: a hangulati, az
érzelmi és a gondolati lírában.
Mivel ilyen sokszólamúan áradó ez a
„költeménykoncert”, ezért csak
néhány jellemző tételre hívhatja fel a
figyelmet ez a véleményírás. (A
teljesség élményét az Olvasó
számára a versgyűjtemény átolvasása
és átélése adja meg. Az
ajánló elemző méltatása csak
nádsíp, pianóban.)
A tematikai-tartalmi gazdagság egyik motívuma a
természet. A finom rajzolatú, idilli képek
mögött fölsejlik a szemlélő és merengő
alkotó, aki kivetíti lelkületét a
tájra, humanizálja azt. A Színek, fények, illatok (fejezetcím)
érzékletes, zenei hatása az impresszionizmus
könnyedségét, játsziságát
idézi. („Katángok kékje / ágaskodik
lángoló / pipacsok között.” Nyári haikuk)
Az Istenhez fordulás (istenes versek) őszintesége
és mélysége személyes kapcsolattá,
imává válik. Ezt erősítik a
megszólítások: „Teremtőm”,
„Teremtő Uram” (A tücsök imája),
„Uram” (Arcodat keresem). A fohász
közösségi célú is: „Ne
féljetek…, / mert a Megváltó szeretete /
megváltó szeretet." (Szeretet)
Tehát társadalmi horizontú ez az Isten-
és emberszerető nyitottság és
érzékenység. Együttérzően
szemléli az elesetteket. A kis közösségi
körben tipikus jellemeket, sorsokat sejt. (Egyszerű vers a
vonaton) Kérdése, kérdeztetése logikus
és empatikus: „Talán én nem vagyok Istennek
gyermeke?” (Életkép)
A család ugyan a társadalom sejtje, de
természetes e témában a költő
koncentráltabb, azaz szűkebb szubjektivizmusa. A ti és az
ők után következik a te és a mi – s az
én, ha nem életfeláldozó forradalmár
valaki. Az imádat derűs fénye vetül szeretett
szeretteire. (Apám, Páros rímek
kézfogása, Tavaszi babavers…)
A filozofikus gondolatok úgy szólalnak meg, mint
hegedű mellett a gordonka. A Mérhetetlenül című
verse – mint a cím is erre utal –
megválaszolhatatlan, de elméleteket ihlető
kérdéseket tartalmaz. Mi a mértéke az
emberi értékeknek, tulajdonságoknak,
érzelmeknek? („a sóhaj nehezebb-e, mint a
tollpihe?”)
Költői eszközökkel „jól meg vannak
írva a versek” – mondhatná így
egyszerűen, „népiesen„ – de kifejezően –
az esztétizálásból kiszóló
ember. Azaz: a tartalmi értékeket funkcionálisan,
azokkal harmonizálóan jeleníti meg a költő
versírási tudásával.
Figyelemre méltó a formai eszközök tudatos
és biztonságos használata. Mérlegel is:
olykor a mondanivaló, olykor annak stilisztikai
közvetítése a meghatározó, de mindig
megőrzi a tartalom és a forma egységét és
egyensúlyát, az öncélúságnak
nyoma (szava) sincs.
„Versbensőből” fakadóan szépen
szólnak a rímek. (Például: Kívánságok)
Egy-egy versben elhagyja a központozást, hogy a vesszőkkel
és a pontokkal ne törje meg a gondolat- és
dallamívet. Élvezetes érezni a ritmust.
(„Jégtükör roppan / alszik a szél /
hóvirág nyílik / kertek ölén.” Télvégi dal)
Írásainak láttató ereje, tehát a
szerző szóképalkotása friss
fantáziára, egyéni látásmódra
és gazdag szókincsre vall. (Metaforák:
„Tiszta, szép szavak fürdője mocsár.” Látomás;
„Bűneim lábamra kötött apró
kövek.” Gyónás)
Allegorikus verseket is írt. (Ezer tölgyfa álma,
Madarak) Versírási remeklés képverse,
amelyet Nagy László
Lázár emlékére szövegsorokkal
„rajzolt”. (Ex libris helyett)
Szójátékos (szóláncos) bravúr
a Szó-lánc-szemek
című verse: „elme zavar forrás
víz folyás.”
Nagy értéke a kötetnek az az öt vers,
amelyeket az Aquincumi Költőversenyre írt, és
döntőbe jutott e műveivel. Klasszikus formában kellett
megalkotnia a válaszkölteményeket, mindig
más-más hívószóra. A „Panem et
circenses”-re ráfelelő vers a Riport. Ezt jól
meghallotta és jól megírta…
A „kvintett” szózeneszerzője a tehetség,
amelynek birtokosa Korondi Rózsa.
*
A kötet ciklusai:
Színek fények
illatok; Arcodat keresem; Életképek;
Mérhetetlenül; Tükörképek. A szerző
első önálló kötete: Vándorének, 2007.
Közös verses kiadványuk Cegléden: Mérhetetlenül, 2010).
(Korondi Rózsa: Éveim
húrjain. Versek. Ill.: Tóth Mariann
grafikusművész, Pásztor Zoltán. Cegléd,
2023, 102 p.)
*
