Az élet egy nagy kaland, állapította meg
Simonfy Ákos az autója roncsait szemlélve
és a rendőrségi helyszínelőkre várva. Ha
most valaki látná őt itt, az árokparti,
óriás kőrisfánál üldögélni
és hallaná a gondolatait, azt hihetné, hogy
valamelyik elmegyógyintézetből szabadult. Szó
sincs róla! Maga sem tudja, honnan jutott eszébe ez a
hitet, reményt adó gondolat, de jó, hogy
eszébe jutott, mert így legalább
másként kezdi szemlélni az életét.
Ordítozhatna, üvöltözhetne, amiért
ripityára tört és zúzódott az
elegáns kocsija, amire éveken át spórolt,
de mi értelme lenne. Nem oldana meg vele semmit, legfeljebb a
dühét vezetné le. Kire lehetne
dühös?… Csakis saját magára! Hogy
még vasárnap is bulizott…, ahelyett, hogy alaposan
felkészült volna a cége érdekében a
mai vidéki, üzleti tárgyalásra. De neki
tegnap meg kellett hódítania Zsuzsát, ezt a
csodálatos teremtést, akiből úgy árad a
szépség és az elevenség, hogy boldogan
feleségül venné. Még a múlt
héten Sacóéknál, az
üzlettársánál volt ebéden, ott ismerte
meg, és nyomban beleszeretett. Hogyne szeretett volna bele ebbe
a szőke szépségbe, aki olyan édesen tudja a
füle mögé helyezni aranyszőke hajának tincseit,
hogy attól elámul az ember. S az a könnyed
kacagása és a ragyogó
égszínkék szeme magával ragad mindenkit.
Tegnap lent voltak Szeged alatt a Tiszán,
csónakáztak, horgásztak és nagyokat
nevettek. A kisbográcsba felkészítették a
kifogott és felpucolt pontyokat halászlének, majd
száraz gallyakat kerestek, és
alágyújtottak. Olyan finom halászlét
főztek, hogy még maga Zomák Juci is, aki büszke
halételeire a cégnél, megnyalta volna mind a
tíz ujját utána.
Mindketten nagyon jól érezték magukat.
Ákosból, derűs fiatalember lévén, dőltek a
tréfák és a viccek, Zsuzsa meg hahotázott.
Már túl voltak az első csókon, és
megbeszélték a következő randevú
időpontját. Simonfy hazavitte a lányt, majd betért
Sacóhoz, akinek, mint kiderült, Zsuzsa az unokahúga.
Látom öregem, nevetett Sacó, értesz a nők
nyelvén. Mit mondjak, vallotta be Ákos, beleszerettem
ebbe a gyönyörű lányba. De ugye nem felejtetted el,
hogy holnap üzleti tárgyalásra kell menned? Fontos
lenne a cégünknek. Nem…, persze, hogy nem
felejtettem el…, bizonygatta Sacónak. Az igazat
megvallva, kiment a fejéből az üzleti
tárgyalás, mert Zsuzsán járt az esze.
S amikor otthon beállt a garázsba, lehajtott gyorsan
két kispohár konyakot, amitől el is álmosodott.
Későn ébredt, ilyenkor már úton szeretett
volna lenni. Lezuhanyozott, tisztát vett, nyakkendőt
kötött, magára cibálta üzleti
öltönyét, és gyorsan cipőt húzott. A
feketekávét a kocsiban kis híján
magára öntötte, és indított.
Még csak most kezdte átnézni a
szerződés anyagát az okostelefonjáról. Nem
csoda, hogy egy mélyedésbe futott a kocsi jobb első
kereke, ami megdobta az autót, neki egyenesen a vastag
törzsű fának. De él, itt van! Még egy
karcolás sincs rajta. Ennél nagyobb szerencsét nem
is kívánhatna magának!
*
