"Így, hetven felé"
Losonczi Léna
TAVASZKÖSZÖNTŐ
(MÁRCIUS 15.)
Mi ez a furcsa
méla zsongás?
Tavasz!
Párcsalogató gerlebúgás
felidéz patkódobogást
– ünneplőbe öltözőket
templomba hívó
harangzúgás –
harcba induló katonát
Illattal terhes
csalfa szellő
futkos utakon tereken
hajnali pára
– a felszökellő –
gomolyog át a réteken,
mint a tömeg hömpölygött
akkor: a márciusi reggelen
Ez a kokárdás március!
A kiskertekben zöldülő
kibukkanó jácintbegyek
várandóssá lett ághegyek
napsugaras üzenetek
újult életről zengenek
Negyvennyolc így hozott tavaszt:
lobogó zászlót, reménységet
– mely szunnyadó mosolyt fakaszt
–
elszánt és lelkes ifjúságot
– hazát jelentő
magyarságot…
Most légben úszó
papírsárkányok
harsognak tarkán fenn az égen
és csillagszemű pillantások
– a sikátorban kéz a
kézben
sétálgató kamaszpárok –
emlékeznek ünnepi fényben
Ők hirdetik, hogy lehull végre
a lelkekről a téli bánat
s előcsalja érzelmek gyöngyét:
a szerelmet és szabadságot
a zsongva születő tavasz…
Tanítónk légy, kokárdás
március!
Hadd tanuljunk az örök természettől
feledtető megújulást
arcra bukó vágyak helyett
hitet termő szabadulást!
|
|
|
|
