Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Eller Mária

A közömbösségről néhány keresztény gondolat

Sokan közömbösen állnak hozzá az Isten-kérdéshez. Egyszerűen nem is foglalkoznak vele, pedig megkerülhetetlen tényről van szó. Ezek az emberek a pascali gondolat szerint inkább a szórakozásban, evilági élet hajszolásában lelik kedvüket, így nem kell az elmúlásra gondolniuk.

Pascal a 195. Gondolat töredékben ezt írja: „Ennek alapján ítéljünk hát azokról, akik úgy élnek, hogy eszükbe sem jut az élet vége, a halál, akik gondolkodás és félelem nélkül engedik át magukat hajlamaiknak és örömeiknek, és mintha nem létezővé tehetnék az örökkévalóságot azzal, hogy nem gondolnak rá, csupán a pillanatnyi élet nyújtotta boldogsággal törődnek.” Ők a közömbösek az élet dolgai iránt. Ez a viselkedés ellentétes a jó értelemben vett keresztény felfogással.

Az 575. Gondolat-töredék szerint „A kiválasztottak számára minden jóra fordul, még a Szentírás homályos helyei is; mert ők az isteni igazságok miatt ezeket is megbecsülik. A többi számára viszont minden rosszra fordul, még a világos igazságok is; mert ők a meg nem értett homályos helyek miatt ezeket is ócsárolják.” Ilyenek a közömbös emberek, a kiválasztottak azonban épp az ellenkezői. A keresztény hozzáállás tele van empátiával még az ilyen közömbös emberekkel kapcsolatban is.

„Szeresd felebarátod, mint magad” (Mt 22,39) – áll Isten szavában a Bibliában. Jó-Istenünk csöppet sem közömbös az emberi szenvedések láttán, hanem együttérző. Az Isten saját Fiát adta értünk, hogy „aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (Jn3,16) Ha közömbös lenne irántunk, nem hozott volna ilyen nagy áldozatot az emberekért.

Az empátiával élő, keresztény emberek nem is tudnának másképp élni, csak úgy, hogy együtt szenvednek a szenvedőkkel. Bizonyos emberek éppen azért lesznek közömbösek, hogy ne kelljen együtt szenvedniük a szenvedőkkel, így könnyebb nekik, állítják. Ha a Jó-Istenünk közömbös lenne, Fia nem szenvedett volna értünk kereszthalált, hogy megváltsa az embereket a bűneiktől.  Törekednünk kell arra, hogy Jézus Krisztus jellemvonásait elsajátítsuk. Jó esetben olyanná kellene válnunk cselekedeteinkben, tetteinkben, mint ő. „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok” (Mt 5,48) – mondta. Ez nagyon magas mérce számunkra. Erre nehéz úgy gondolni, hogy maradéktalanul teljesíteni tudjuk. De mégis, ha nem maradunk közömbösek a világ és az emberiség, az emberek bajai iránt, már tettünk is egy lépést a krisztusi jellem felvételéhez.  Hiszen az Isten és az ember kapcsolata nem másról szól, mint a szeretetről. Ha szeretettel fordulunk mások bajaihoz, rögtön jó úton járunk, és hamarabb jön a megoldás.

A keresztény emberekben, akikben a Szentlélek munkál, mindig ott a segítőkészség. Nem fordulnak el a gondok láttán. A közömbös ember elfordul. Ha valaki ilyen, egész biztos, hogy nem munkál benne a Szentlélek. Ez alapján könnyű levonni a következtetést, hogy a közömbös ember nem keresztény szellemben működik. „Amit eggyel is tettetek a legkisebbek közül, azt velem tettétek” – áll szabad fordításban a Szentírásban. (Mt 25,31) Végső soron, amikor majd számot kell adnunk az isteni ítélőszék előtt életünkről, minden tettünk számít majd. Ez a bibliai üzenet legyen fontos számunkra akkor, amikor döntünk arról, hogy empátiával vagy közömbösen fordulunk embertársaink felé.

A legfontosabb üzenet, hogy „szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást”! (Jn 13,34.35) Ha ebből következnek tetteink, biztosan keresztény szemléletben tesszük, és nem közömbösen.

Forrás:

Blaise Pascal: Gondolatok. Szukits K., Szeged, 1978; 1996, 262 p.


*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©