Sokan közömbösen állnak hozzá az
Isten-kérdéshez. Egyszerűen nem is foglalkoznak vele,
pedig megkerülhetetlen tényről van szó. Ezek az
emberek a pascali gondolat szerint inkább a
szórakozásban, evilági élet
hajszolásában lelik kedvüket, így nem kell az
elmúlásra gondolniuk.
Pascal a 195. Gondolat töredékben ezt írja:
„Ennek alapján ítéljünk hát
azokról, akik úgy élnek, hogy eszükbe sem jut
az élet vége, a halál, akik gondolkodás
és félelem nélkül engedik át magukat
hajlamaiknak és örömeiknek, és mintha nem
létezővé tehetnék az
örökkévalóságot azzal, hogy nem
gondolnak rá, csupán a pillanatnyi élet
nyújtotta boldogsággal törődnek.” Ők a
közömbösek az élet dolgai iránt. Ez a
viselkedés ellentétes a jó értelemben vett
keresztény felfogással.
Az 575. Gondolat-töredék szerint „A
kiválasztottak számára minden jóra fordul,
még a Szentírás homályos helyei is; mert ők
az isteni igazságok miatt ezeket is megbecsülik. A
többi számára viszont minden rosszra fordul,
még a világos igazságok is; mert ők a meg nem
értett homályos helyek miatt ezeket is
ócsárolják.” Ilyenek a
közömbös emberek, a kiválasztottak azonban
épp az ellenkezői. A keresztény
hozzáállás tele van empátiával
még az ilyen közömbös emberekkel kapcsolatban is.
„Szeresd felebarátod, mint magad” (Mt 22,39)
– áll Isten szavában a Bibliában.
Jó-Istenünk csöppet sem közömbös az
emberi szenvedések láttán, hanem
együttérző. Az Isten saját Fiát adta
értünk, hogy „aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem
örök élete legyen”. (Jn3,16) Ha
közömbös lenne irántunk, nem hozott volna ilyen
nagy áldozatot az emberekért.
Az empátiával élő, keresztény emberek
nem is tudnának másképp élni, csak
úgy, hogy együtt szenvednek a szenvedőkkel. Bizonyos
emberek éppen azért lesznek közömbösek,
hogy ne kelljen együtt szenvedniük a szenvedőkkel, így
könnyebb nekik, állítják. Ha a
Jó-Istenünk közömbös lenne, Fia nem
szenvedett volna értünk kereszthalált, hogy
megváltsa az embereket a bűneiktől. Törekednünk
kell arra, hogy Jézus Krisztus jellemvonásait
elsajátítsuk. Jó esetben olyanná kellene
válnunk cselekedeteinkben, tetteinkben, mint ő. „Legyetek
tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok” (Mt
5,48) – mondta. Ez nagyon magas mérce számunkra.
Erre nehéz úgy gondolni, hogy maradéktalanul
teljesíteni tudjuk. De mégis, ha nem maradunk
közömbösek a világ és az emberiség,
az emberek bajai iránt, már tettünk is egy
lépést a krisztusi jellem
felvételéhez. Hiszen az Isten és az ember
kapcsolata nem másról szól, mint a szeretetről. Ha
szeretettel fordulunk mások bajaihoz, rögtön jó
úton járunk, és hamarabb jön a
megoldás.
A keresztény emberekben, akikben a Szentlélek
munkál, mindig ott a segítőkészség. Nem
fordulnak el a gondok láttán. A közömbös
ember elfordul. Ha valaki ilyen, egész biztos, hogy nem
munkál benne a Szentlélek. Ez alapján könnyű
levonni a következtetést, hogy a közömbös
ember nem keresztény szellemben működik. „Amit eggyel
is tettetek a legkisebbek közül, azt velem
tettétek” – áll szabad
fordításban a Szentírásban. (Mt 25,31)
Végső soron, amikor majd számot kell adnunk az isteni
ítélőszék előtt életünkről, minden
tettünk számít majd. Ez a bibliai üzenet legyen
fontos számunkra akkor, amikor döntünk arról,
hogy empátiával vagy közömbösen fordulunk
embertársaink felé.
A legfontosabb üzenet, hogy „szeressétek
egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy
szeressétek egymást”! (Jn 13,34.35) Ha ebből
következnek tetteink, biztosan keresztény
szemléletben tesszük, és nem
közömbösen.
Forrás:
Blaise Pascal: Gondolatok. Szukits K., Szeged, 1978; 1996, 262 p.
*