„Fürdik a holdvilág az éj
tengerében, / Méláz a haramia erdő
sűrűjében. / Baltája nyelére támaszkodva
mondja / Mért is adtam fejem tilalmas dolgokra?” –
hallom a dalt anyai nagymamám kifejező, telt alt hangján.
Ünnep volt, amikor nővérem nagy-nagy
kérlelésére hozzá fogott énekelni.
Még hogy ez Petőfi verse lenne? Fel sem merült bennem,
annyira természetes és egyszerűen szép dal volt,
mint a „Lement a Nap a maga járásán”,
vagy az „Este van már, késő este…”
Jóval később ismertem meg Petőfi eredeti
versét**, ami azért nem teljesen így szól.
De az Petőfi, ez pedig a Berg család, nagymamám, aki
német anyanyelvű volt! Nagymamám éneke ma
már csak örökségem.
De persze volt Petőfi kötet is, hogyne lett volna. Az is
természetes volt, mint a levegővétel. Két
kötetes, kék borítós, csaknem
díszkiadás. Nagyapámé volt
bizonyára. Kemény borítói mind
ütöttek-kopottak már régóta,
papír ragasztószalaggal megragasztgatva. „Petőfi
Sándor munkái. Sajtó alá rendezte és
bevezetéssel ellátta Badics Ferencz”. Franklin
Társulat kiadása 1906-ból. Lassan már 120
éves. Belül kissé megviselt, a versek után
csak keletkezésük helységneve szerepel,
évszám nincs. Egy helyen pici téglalapot
vágtak ki belőle a lap alján, máshol
hiányzik a lap letépett sarka. Valahol még egy
odatévedt papírfecni-könyvjelző is van:
„Dalaim”. De mintha kevéssé olvasták
volna. Furcsa. Én biztosan nem ezt forgattam, mert ez
nővérem „kizárólagos”
tulajdonába került, a II. kötet 2. oldalára
írva: Marianna II. c.
Fölötte a Györgypál
családnév kiradírozva, de még
olvashatóan. Nővérem pedig ragaszkodott a Marianne
névhez… a szemben lévő oldalon másik
név olvasható halványan: Láng Erzsi. Talán
barátnő, akitől visszakerült? A Láng-család
neves család volt… Valaki számokkal látta
el nővérem könyveit, ezek a 16. és 17.
sorszámot kapták.
Dr. Badics Ferenc neves irodalomtörténész is
volt. Többek között így ír Petőfiről a
Bevezetésben: [Petőfi] „Költeményeivel
forradalmat támaszt, éppen akkor, midőn politikai
és társadalmi életünk is forrongásban
volt, melyet ő még élesztett.” Bevallom, eddig nem
olvastam el, hiszen annyi Petőfi-elemzés jelent meg
azóta!
De itt van egy olcsó, barna borítós,
megviselt nagyobb alakú Petőfi-kötet is. A
hétköznapi. 1955-ös kiadású.
Természetesen ez is a nővéremé volt, iskolai
év végi ajándékkönyv Györgypál Marianne
részére 1957-ből, aki akkor már V. b.
osztályos tanuló volt. Nehezen olvasható,
megsárgult lapjain apró betűk. De biztosan én is
használtam, rengeteg aláhúzás, rengeteg
könyvjelző-cetli, jegyzet az én
kézírásommal. Középiskolai, meg
azóta számos évből. Ez Petőfi Összes,
beleértve Az apostolt
és a János vitézt,
de még az ifjúkori költeményeit is. Hiszen
születtek olyanok is. Itt már minden vers után
nemcsak a helységnév, de a pontos dátum is
szerepel, amin akaratlanul is sokszor eltűnődtem. Pár év
alatt mennyi remekmű született hazánk
hányféle táján, városokban,
falvakban!
Amit azonban gyermekként is magamnak vallottam, az a
„Tarka madár. Magyar költők versei
gyermekeknek” című Kormos István
válogatás 1956-ból. Anyám nekem vette
valamivel később már, de azért a nővérem
beleírta saját nevét is, minden esetre. Az ő
akkurátus kézírásával itt
áll: Györgypál
Katalin, utána zárójelben Marianne, majd III. a. Ez az én
osztályom volt. Nővérem mentségére legyen
mondva, ő magyar (és orosz) szakos bölcsész
lett…
Én ebből a válogatásból tanultam meg
számos Petőfi-verset is csak úgy, mert
„miért ne”, ha már annyira
ráérek otthon, egyedül. Szülőföldemen,
Távolból, Az Alföld, A Tisza,
Föltámadott a tenger… Itt a nyilam, mibe lőjjem?
– a bordó karosszékbe lőtt nyíllal… Füstbe ment terv. A puszta,
télen. Pató Pál úr.
Sok-sok más költőtől is van itt sok más vers.
Innen tanultam meg a Himnuszt
is, még mielőtt hivatalosan tanultuk volna. De az más.
Rengeteg Petőfi-vers volt tananyag később is, mint
sokunknál. Természetesen, hogyan lehetett volna
másként?
De számomra Petőfi „ nos, igen. A Tarka madár…
„Fürdik a holdvilág…” – nem,
ez nem gyereknek való vers, ez nem volt benne. Ez –
nagymamám. Született Berg Marianne.
–––
*Rövidítve a Petőfi-emlékkönyvben (Krúdy
Gyula Irodalmi Kör)
**A Petőfi-vers első két versszaka:
„Fürdik a holdvilág az ég tengerében,
Méláz a haramja erdő közepében:
Sűrű a füvön az éj harmatozása,
De sűrűbb két szeme könnyének hullása.
Baltája nyelére támaszkodva mondja:
»Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra!
Édesanyám, mindig javamat akartad;
Édesanyám, mért nem fogadtam
szavadat?…«”
*
