Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

PRÓZA

M. Csóti Ágnes

A kis rozsdafarkú monológja…

Csíp – csíp, itt vagyok!

Itt ülök a korláton. Lám, itt az ősz, és alig van mit ennem. Hiába kerestem a száraz vadszőlő ágak között valamit, már látom, alig bújik meg egy-két finom bogyófalat. Tudom, ti gondoltok rám, már tavaly is leltem azért itt eledelre. Ez a kedves kis erkély, ahol még a vadszőlő is megterem – csíp –, hát szívesen repültem felétek. Igaz, rovarevő vagyok, de szeretem az édes magokat, itt néha találok pár falatnyit. Csak nézem, hogy a kicsinyke ágak között akad-e még néhány csipegetni való, hogy a hosszú tél előtt még bekapkodjak néhány falatkát, csíp – csíp. Azért jó, hogy megpillantottam az ágak között megbúvó apró kis magvakat. Látod, most ide szálltam bátran. Kicsit pihenek még, mert hosszú az utam, és bírnom kell az esőt, a szelet, ami hátára kap, és röpít a messzeség felé. Viszlát, kedves teraszos vadszőlő, itt fent a magasban, jó, hogy nem lent kerestelek, lám, te jöttél fel hozzám, csíp – csíp! Jövök hozzátok jövőre is!

*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©