Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

PRÓZA

Borsos Irén

Rémálom

Az erdő hűvös és sötét. Miért vagyok itt, hogy kerültem ide?

Csak azt tudom, át kell jutnom… Homlokomon verejtékcseppek…

Ág nem reccsenhet a lábam alatt, zajt nem csaphatok. Az erdő gonosz szellemével nem szeretnék találkozni! Megragad és hamuvá morzsol, vagy a vulkán mélyére hajít…

Reszketek félelmemben, már a hátamon is folyik a verejték. Istenem, segíts! Imádkozom minden lépésnél, ha zajt ütök, végem…  Sűrűsödik a sötétség… alig látok. Így megy ez a végtelenségig…  

Ágroppanás… Vasmarok ragad meg, talán karmok… eltörte a csontomat is!

– áááááÁÁÁÁÁÁÁ…! – rettenetes ordításban török ki…!

Saját ordításomra ébredek. Férjem, aki a karomat fogja, ijedten engedi el és szitkozódik, evvel a rettenetes ordítással igencsak ráijesztettem…

– A fenébe az egésszel…! – Percek óta álldogál és aggódik, hogy lélegzem-e még? Most akarta szép finoman megkérdezni, hogy jól vagyok-e?

– Ilyen vérfagyasztó ordítást még nem hallottam tőled – mondja, és meg is van sértve. Meglepetést készített nekem, reggelit a konyhában és még kávét is főzött, de én csak nem jelentem meg a színen… ezért gondolta, megnéz…

Itt áll, talpig aggódásban, én meg ahelyett, hogy hálás lennék, üvöltök itt, mint a sakál…

*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©