Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

AZ ARANY ÁRA

FÓRUM – MAGUNKRÓL

T. Molnár Zsuzsanna (Klárisos):
Klárisosnak lenni

Nagy megtiszteltetés és felelősség is egyben, hogy szólhatok arról a közösségről, amely egy húsz évet megélt kulturális és irodalmi folyóirat körül jött létre. Friss nyugdíjasként akkor kezdtem ceruzámat hegyezgetni az első íráspróbához. A ceruza, a toll azóta is a kezemben maradt.

Az elmúlt húsz év nagy változásokat hozott hazánk történetében, de egyéni életünkben is. Szabad lett a sajtó, országszerte megkezdődött a lapok alapítása. Könyveket jelentettek meg az új kiadók és civil szervezetek is. Egy új reformkor! A szépliteratúra korlátlan lehetőségének a kora. Írni kezdtünk. Feltolultak a bennünk rekedt gondolatok, el akartuk mondani, világgá kiáltani, magunkat, lehetőségeinket próbára tenni.

A Klárisról már 1993-ban hallottam, de csak hosszú évek múlva, baráti unszolásra mertem írásaimat elküldeni. Minden irodalmi szerkesztőség elve, hogy akkor közöl a jelentkezőtől, ha tudja bizonyítani, hogy rendszeresen ír. Aki valamikor írt két-három verset, de folytatása nincs, nem számíthat megjelenésre. Ezt mindenki megtanulja, aki folyamatosságot akar biztosítani magának a költői-írói tevékenységéhez. Ezt a szabályt én is megtanultam.

Akkor még írógépen dolgoztunk, postán küldtük sokáig az írásainkat, többletmunkát adva főszerkesztő asszonyunknak és segítőinek. Lassan elért hozzánk is az új módi szövegszerkesztő. E-mail-hez csatoljuk az anyagot. Nyugdíj után ezt is meg kellett tanulnunk. Ha nincs a Kláris, soha nem jutok a közelébe. Mennyi örömöt, mennyi ismeretet hagytam volna ki az életemből!

2000 őszén a szerencsém összehozott Nagy Gáspárral, a több mint húsz évvel ezelőtti változásokat előkészítő költőnemzedék jeles alakjával, akinek feltettem a kérdést, hogy milyennek gondolja a magyar irodalom irányait az elkövetkező évtizedben.

„Közösségi költészet lesz. Figyelembe kell venni, hogy ki vagyunk téve a globalizáció hatásainak. Ennek ellenére, lesz egy visszafordulás a kísérleti irodalomból a könnyebben érthető felé. A posztmodern irodalom után mesélni kezdünk. A kísérletezés azonban sok szinten megmarad" – válaszolta.

Forgatom a régi lapokat, azokat is, amelyikekben nincs írásom. Írtunk, írogattunk, ahogy a szívünkből jött. Volt bőven türelmi idő. Beigazolódtak Nagy Gáspár szavai, mesélősre fogtuk a mondandónkat epikában, lírában egyaránt. Kísérleteztünk is.

Országosan elszabadult azonban a literatúra szekere a 21. század első éveiben. Lektorok és irodalmár tanácsadók nélkül többen adtak ki „műveket", mint az indokolt lett volna. A nyomdák nyomták, hiszen gazdasági érdekük volt. Ekkoriban jelent meg főszerkesztőnk és kiadónk ominózus cikke: „Akinek nem inge …" Az eladhatóságról, az olvasótábor megtartásáról szólt, aminek biztosítéka az alkotói igényesség, átgondoltság, az értékrend felmérése. (2004. 2. 36.) Ezt kizárólag nekünk, Klárisosoknak szánta a főszerkesztő. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az olvasótábor növelése napjainkban még lényegbe vágóbb kérdés a gazdasági helyzet folytonos romlása, a kulturális értékek devalválása, háttérbe szorítása miatt, mint a fenti cikk megjelenése idején volt.) Irodalmi lapunkért magunk tehetünk a legtöbbet.

Remek vitacikkek jelentek a felvetést követően: elemzések, ajánlások, szolid kritikák, most mégis csak egy szerzőt említenék, Okányi Kiss Ferenc nevét. Teszem azért, mert már nincs közöttünk, s nem olvashatjuk apás dörmögéseit, amivel minket tanítani, felemelni akart a Parnasszusra. Érdemes visszaforgatni a régi lapszámokat, de legalább azt az egyet újraolvasni, amelyikben „Arról szólok, miként élj Te, aki alkotsz!" című írását találjátok. (2004/6.) Zsinórmértéket szabott.

Évek futottak el azóta, és mint valamennyien, várom a Kláris új számait én is. Szerettem az Olvasólámpa elemzéseit, a régvolt irodalmi nagyjaink alkotóműhelyeinek felelevenítéseit. Kell az emlékezet felfrissítése! Örömmel olvasom a remek művészettörténeti elemzéseket, a színházi, filmes, zenei beszámolókat és kritikákat, a történelem vándorútjain kalandozó tanulmányokat, a vélemények kimondására késztető, érvelő-bizonyító esszéket.

A Könyvespolc számot ad a Klárist is életre hozó, Uránusz Kiadónál megjelenő önálló verses és prózai kötetekről is. Nagy vágyak teljesülnek dr. Györgypál Katalin igényes szerkesztői munkája nyomán. Szólnom kell azokról a szerzőtársainkról, vagy irodalomtörténészekről, akik a lényeget látó szemmel, a lényegest meghalló füllel képesek bemutatni a megjelent alkotásokat. Köszönet mindazoknak, akik szép és igaz gondolatokkal ajándékozták meg a lap olvasóit, mert általuk büszkélkedhetünk azzal, hogy sokszínű a mi Klárisunk. Köszönet illeti főszerkesztő asszonyunk hozzáállását, hogy két évtized elteltével se változott a lap szellemisége sem művészeti, sem társadalmi függetlenség kérdésében.

Követtem a szerzők nevét, és azt tapasztaltam, hogy masszív törzsgárda alakult ki az évek folyamán, beérett, jó tollú alkotók. Egy-egy versnél azonban felkapom a fejem. A formából, a stílusból ráérzek, hogy fiatal lélek írta. Bár sokan jönnének közénk! Nagy szükség lenne a frissítő gondolatokra, fiatalabb gárda megjelenésére, ahogy más mesterségekben is erre várakoznak. Akikre hirtelen felfigyelnek! Utánpótlásra! Ahogy Okányi Kiss mondta: robbanásra! Míg ez nincs, szelíd bárányok vagyunk, szerkesztők és alkotók. Ezt is ő állította.

Nagyon sajnáljuk, mi távol lakók, hogy nincsen lehetőségünk közös találkozásokra, eszmecserékre, egymás személyes megismerésére. Ha megfog egy versetek, prózátok, kikeresem arcotokat valamelyik Kláris antológiából. Így áll módomban Veletek lenni.

Találkozás nélkül is összetart bennünket az a tudat, hogy képesek voltunk önmagunkban egy érzelmi-gondolati többletet felismerni, megérzéseink nyomán elindulni a néha keserves, néha örömteli alkotó munka felé. Gyönyörű nyelvünk szavait görgetjük a fehér lapokon, mindenki a tehetsége szerint. Kiemel a köznapokból, a középszerűségből. Dolgunk van. Betegséget, bajt, múló időt feledünk, az alkotás örömével ajándékozzuk meg magunkat. Talán másokat is. Remélem, továbbra is!

Megjelent: Kláris, 2012/2.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©