Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Pongrácz Zoltán

Trianon

Nem hiszem, hogy ha a magyarok nagy része meghallja, vagy olvas „Trianonról”, ne szomorodna el, és ne gondolná át tárgyilagosan, mi volt az oka, hogy velünk ezt tették az első világháborúból győztesen kijövő nagyhatalmak.

A történelem és annak formálói igazságtalanok voltak hozzánk. Ez 1920. június 4-én érte el tetőpontját. A Párizs melletti Trianon palotában ránk kényszerített diktátumban. Hatalmas területeket téptek ki Magyarország testéből. Elcsatolták hazánk 71,5%-át.

Minden harmadik magyar ember valamelyik szomszédos országban találta magát anélkül, hogy elhagyta volna szülőföldjét. Ma június 4-én az erőforrások és összetartozás ünnepét üljük, ez kellett volna 1920-ban is, talán jobban jártunk volna, bár az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúba lépését egyedül Tisza István ellenezte. Többségi döntés alapján, mégis kénytelen volt részt venni Magyarország a háborúban 3,9 millió katonával. Ennek fele majdnem elesett. Aránytalanul nagyobb létszámmal vettünk részt az I. világháborúban, mint a Monarchia többi országa. Idegen érdekekért, mint látjuk, drága árat fizettünk.

A magyar békedelegációt 1920. január 5-én hívták Párizsba. Nem a tárgyalásokra, hanem a diktált békefeltételek átvételére. A delegáció vezetője gróf Apponyi Albert volt. A Keleti pályaudvaron több ezres síró tömeg búcsúztatta a delegációt. Ők tiltakoztak. A magyar küldöttség jegyzéket nyújtott át a konferencia elnökének.

A békefeltételeket Clemenceau francia miniszterelnök közölte a magyar küldöttséggel január 16-án. Erre gróf Apponyi Albert elmondhatta észrevételeit. Kétórás beszédében angol, francia és olasz nyelven. Olyan szónoki mesterfogásokkal, könnyedén, amelyre a világon még nem volt példa. A világ bírósága sem látott és hallott ilyen beszédet. Amikor arról szólt, hogy 3,5 millió magyart idegen hatalom alá akarnak kényszeríteni, meghallgatások nélkül. Az angolok és olaszok is úgy érezték, leesett a hályog a szemükről. Elmondta, hogy Magyarország ezer éve önálló állammal bíró nemzet. Az osztrákokkal csak házasság során volt látszólag egységes.

Charles Daniélou szerint „nem annyira Magyarország megbüntetése volt a cél, mint az utódállamok követeléseinek a kielégítése”. Benes egy csomó ostobaságot mondott Magyarország földrajzi, néprajzi és történelmi mivoltáról. Sokféle pozitív külföldi vélemény jelent meg, de erre nem tudok kitérni.

Fájdalmainkat nemcsak az elszenvedett károk, veszteségek okozták, hanem a bennünket ért sok méltánytalanság, igazságtalanság is.

Gróf Apponyi Albert hivatkozott Wilson elnök szavaira, amely szerint „semmilyen emberi csoport, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá”.

Ennek jegyében követelte a delegáció azon területeken történő népszavazást, amiket el akarnak csatolni, de süket fülekre talált. Ezek után levonhatjuk a tanulságot „Trianonból”.

Ha a térség magyarjai nem fognak össze, akkor ki lesznek szolgáltatva a nagyhatalmaknak. Kitartás és állhatatosság kell a nehéz helyzetekben is.

Itthon nem, bár most már vannak jelei annak, hogy kezdjük érezni, hogy összetartozás nélkül nem tudunk létezni.

A vallás és a hit összetartotta a magyarságtudatot. A magyar az magyar, bárhol is él. Ismerjük és őrizzük meg magyarságunkat, gyarapítás és találkozás folytonos kapcsolattartás nélkül nem megy. Egymás megismeréséhez fontos szellemi és lelki erő kell. Szolidaritásra és együttérzésre van szükség.

Jogfosztottságot kellett elviselni nemcsak nekünk, de főleg a határon túli magyaroknak. Ha mi nem állunk ki az érdekeinkért, senki sem fog helyettünk. Kultúránkban, magyarságunkban egyek vagyunk.

Nem lenne teljes az eszmefuttatásom, ha Klebelsberg Kunóról nem emlékeznék meg, aki Trianon után talpra állította okos intézkedéseivel Magyarországot.

Egy-két dolgot megemlítenék. 1917 től 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt. Arad vármegyében született. Magyar-jogász, országgyűlési képviselő, művelődési miniszter, politikus. Belügyminiszter. 1922-től 31-ig Vallás és Közoktatásügyi Miniszter. Népiskolákat építtetett. Egyetemet alapított. Kutató központokat és külföldi kollégiumokat hozott létre. Ifjúsági képzést. Azt mondta: „A magyar hazát nem elsősorban a kard, hanem a kultúra tartja meg és teheti ismét naggyá.” A Horthy korszak legkiemelkedőbb oktatási politikusa. Az iskolahálózat nagyarányú kifejlesztését hozta létre.

Magyarország szürkeállományáról nem szóltam, a művészet, tudomány híres embereiről.

„…üzenem mindenkinek / (…) / vigyázzatok és imádkozzatok! / Valahol fönn a magos ég alatt / mozdulnak már lassan a csillagok.” (Wass Albert: Üzenet haza)

*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©