Nem hiszem, hogy ha a magyarok
nagy része meghallja,
vagy olvas „Trianonról”, ne szomorodna el, és
ne gondolná át tárgyilagosan, mi volt az oka, hogy
velünk ezt tették az első
világháborúból győztesen kijövő
nagyhatalmak.
A történelem és annak formálói
igazságtalanok voltak hozzánk. Ez 1920. június
4-én érte el tetőpontját. A Párizs melletti
Trianon palotában ránk kényszerített
diktátumban. Hatalmas területeket téptek ki
Magyarország testéből. Elcsatolták hazánk
71,5%-át.
Minden harmadik magyar ember valamelyik szomszédos
országban találta magát anélkül, hogy
elhagyta volna szülőföldjét. Ma június
4-én az erőforrások és összetartozás
ünnepét üljük, ez kellett volna 1920-ban is,
talán jobban jártunk volna, bár az
Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúba
lépését egyedül Tisza István
ellenezte. Többségi döntés alapján,
mégis kénytelen volt részt venni
Magyarország a háborúban 3,9 millió
katonával. Ennek fele majdnem elesett. Aránytalanul
nagyobb létszámmal vettünk részt az I.
világháborúban, mint a Monarchia többi
országa. Idegen érdekekért, mint látjuk,
drága árat fizettünk.
A magyar békedelegációt 1920.
január 5-én hívták Párizsba. Nem a
tárgyalásokra, hanem a diktált
békefeltételek átvételére. A
delegáció vezetője gróf Apponyi Albert volt. A
Keleti pályaudvaron több ezres síró
tömeg búcsúztatta a delegációt. Ők
tiltakoztak. A magyar küldöttség jegyzéket
nyújtott át a konferencia elnökének.
A békefeltételeket Clemenceau francia
miniszterelnök közölte a magyar
küldöttséggel január 16-án. Erre
gróf Apponyi Albert elmondhatta észrevételeit.
Kétórás beszédében angol, francia
és olasz nyelven. Olyan szónoki mesterfogásokkal,
könnyedén, amelyre a világon még nem volt
példa. A világ bírósága sem
látott és hallott ilyen beszédet. Amikor
arról szólt, hogy 3,5 millió magyart idegen
hatalom alá akarnak kényszeríteni,
meghallgatások nélkül. Az angolok és olaszok
is úgy érezték, leesett a hályog a
szemükről. Elmondta, hogy Magyarország ezer éve
önálló állammal bíró nemzet. Az
osztrákokkal csak házasság során volt
látszólag egységes.
Charles Daniélou szerint „nem annyira
Magyarország megbüntetése volt a cél, mint az
utódállamok követeléseinek a
kielégítése”. Benes egy csomó
ostobaságot mondott Magyarország földrajzi,
néprajzi és történelmi
mivoltáról. Sokféle pozitív
külföldi vélemény jelent meg, de erre nem tudok
kitérni.
Fájdalmainkat nemcsak az elszenvedett károk,
veszteségek okozták, hanem a bennünket ért
sok méltánytalanság, igazságtalanság
is.
Gróf Apponyi Albert hivatkozott Wilson elnök
szavaira, amely szerint „semmilyen emberi csoport, az
államok lakosságának egyetlen része sem
helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint
valami marhanyáj, egy idegen állam
fennhatósága alá”.
Ennek jegyében követelte a delegáció
azon területeken történő népszavazást,
amiket el akarnak csatolni, de süket fülekre talált.
Ezek után levonhatjuk a tanulságot
„Trianonból”.
Ha a térség magyarjai nem fognak össze,
akkor ki lesznek szolgáltatva a nagyhatalmaknak. Kitartás
és állhatatosság kell a nehéz helyzetekben
is.
Itthon nem, bár most már vannak jelei annak, hogy
kezdjük érezni, hogy összetartozás
nélkül nem tudunk létezni.
A vallás és a hit összetartotta a
magyarságtudatot. A magyar az magyar, bárhol is
él. Ismerjük és őrizzük meg
magyarságunkat, gyarapítás és
találkozás folytonos kapcsolattartás
nélkül nem megy. Egymás megismeréséhez
fontos szellemi és lelki erő kell. Szolidaritásra
és együttérzésre van szükség.
Jogfosztottságot kellett elviselni nemcsak nekünk,
de főleg a határon túli magyaroknak. Ha mi nem
állunk ki az érdekeinkért, senki sem fog
helyettünk. Kultúránkban, magyarságunkban
egyek vagyunk.
Nem lenne teljes az eszmefuttatásom, ha Klebelsberg
Kunóról nem emlékeznék meg, aki Trianon
után talpra állította okos
intézkedéseivel Magyarországot.
Egy-két dolgot megemlítenék. 1917 től
1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke
volt. Arad vármegyében született.
Magyar-jogász, országgyűlési képviselő,
művelődési miniszter, politikus. Belügyminiszter. 1922-től
31-ig Vallás és Közoktatásügyi
Miniszter. Népiskolákat építtetett.
Egyetemet alapított. Kutató központokat és
külföldi kollégiumokat hozott létre.
Ifjúsági képzést. Azt mondta: „A
magyar hazát nem elsősorban a kard, hanem a kultúra
tartja meg és teheti ismét naggyá.” A Horthy
korszak legkiemelkedőbb oktatási politikusa. Az
iskolahálózat nagyarányú
kifejlesztését hozta létre.
Magyarország
szürkeállományáról nem szóltam,
a művészet, tudomány híres embereiről.
„…üzenem mindenkinek / (…) /
vigyázzatok és imádkozzatok! / Valahol fönn a
magos ég alatt / mozdulnak már lassan a csillagok.”
(Wass Albert: Üzenet haza)